4 nap telt el, Emma ájulása óta. Őt bevitték a kórházba ahol cukor betegséget fedeztek fel nála. Azóta ott van a kórtermbe és szüleivel együtt van. Senki nem jött be a forgatásról. A szülők senkinek nem mondták el(sőt az orvosoknak megtiltották hogy kifecsegjék mivan Emmával) Mikor már eljött az utolsó bent töltött nap bejött Daniel a kórházba. Mivel nem tudta, hol van a lány megkérdezte a nővért.

-Elnézést, de hol találhatom meg Emmát?

-Milyen Emmát?

-Emma Watsont!

-A 22-es szobában van. 3-ik emelet. De mond csak honnan tudod ezt?

-Mit?

-Hát hogy itt van?

-Az újságok tele vannak ezzel. Na én megyek megnézem őt. Ugye szabad?

-Hát nem lehetne....de mivel együtt vagytok rendben...

A nővér elment, de Dan sokat tűnödött ezen: ....mivel együtt vagytok... Azt gondolta, jobb hogy nem mondja el a szakítást mert nem látná őt.

Kis idő múltán kopogtak az ajtón....

-Ki az?

-Egy fiu..aki szeretné látni a beteget.

Emma csak nézett maga elé..

-De mégis ki?

-Mint mondtam egy fiu...egy igazán sármos fiu...

-Sármos? Hány éves?

-15

-Ismerem?

-Igen

-Honnan?

-Majd megtudod...

-Miért jött?

-Hogy önt lássa..

-Miért magáz?

-Mert ön is engem...

-Na jó hagyjuk abba....tényleg ki vagy te?

Daniel belépett az ajtón...Emma csak nagyokat nézett ..

-Te meg mit keresel itt?

-Tudod, látni akartalak.....

-Akkor ezt megtehetted volna 4 nappal ezelőtt is...

-De akkor nem tudtam..ma reggel értesültem erről és azonnal jöttem...

-Komoly? Bocsi...

-Semmi baj!

-Most mész haza?

-Igen..mindjárt jönnek a szüleim.

-Mond, tudod hogy mennyire hiányzol mindenkinek?

-Nem hinném....Azért rúgtak ki...

-Nem......

-Mi nem?

-Nem téged rúgtak ki..csak Bonniet

-Mi? Hogy és miért?

-Nos, a lényeg, hogy nagy a rajongó táborod.

-Értem......És most mi lesz?

-Az lesz, hogy te szépen visszajössz és forgatunk.

-Ez szuper.

-Ugye..

Emma kapott az alkalmon és "véletlenül" megölelte a srácot. Ez nem egy baráti ölelkezés volt nem.....Ez annál több....Szerelmesek voltak még mindig egymásba...Mikor már majd nem egymáshoz ért az ajkuk, beléptek a lány szülei és...

-MIT MŰVELSZ TE ITT??

-Én csak...

-TŰNÉS INNEN!! KIFELÉ!!

-Anya ne!! Hagyd őt békén!!

-Csalódtam benned Emma..

A telefon

-Mi?

-Mondom! Csalódnom kellett....

Édesanyja kirohant..Dan megszólalt:

-Bocsánat..

-Nem a te hibád...Gondolom azt ő keze van benne, hogy nem jöttetek be hozzám..

-Értem...Mi legyen most?

-Hát..nem tudom..mivel ma engednek haza..

-Gyere hozzánk!

-És a szüleid?

-Nem fognak szólni, nyugi!

-Jó.....ha te mondod, felőlem mehetünk.

-Remek. Na gyere segítek kivinni a....

-Hé valamit elfeljtettél.

-Mit?

Emm aközelhajolt hozzá és megcsókolta...persze a fiu sem habozott tovább....

***********************

2 nappal később

Emma és Dan "együtt" élt. A fiu szülei nem örültek kezdetben nekik, de a napok múlásával már nem volt gond....egyik napfényes reggelen....

-Kész a reggeli gyertek!

-Daniel szólnak...

-Neked is..

-Álmos vagyok még!

-Én még éhes is!

-Jó menjünk.......

Lementek enni, de hirtelen telefon csörgés zavarta meg a "családi" idillt.

-Dan téged keresnek- szólt a fiu anyja

-Ki az?

-Egy lány..

Emma szúrosan figyelt oda...

-Igen, tessék?

-Bonnie vagyok!

-Mit szeretnél?

-Találkozzunk ma! A parkban sürgős!!

A srác halotta a lány hangján, hogy ideges...

-Jó rendben. Hánykor?

-2! Gyere egyedül..

-Még meggondolom..szia

-Szia.

Letették a telefont.

-Mit mondott?

-Ki?

-A lány?

-Emma! Kérlek! Nem lesz randim!

-De kihívott?

-Mindegy..

-Jó hanem mondod meg...

-Bonnie..