-Iszunk valamit?

-Én nem kérek semmit köszönöm.....

-Anyuék nincsenek itthon..jó mi?

-Hát ha neked ez jó....Nekem mindegy...Én szóltam anyáéknak, hogy itt leszek...Kivételesen megengedték.

-Vajon miért?

-Hát nem tudom...-Cinkos mosoly ült Emma arcán. Mikor abbahagyták a vigyorgást, dan felkísérte Emmát a vendégszobába ahol előtte nap Rupert alutt, de szépen rendben volt téve. Emma kitessékelte a szobából Dant mert átöltöltözött a fürdéshez. Mikor végzett elment a fürdőszobába. Megengedte a vizet és belefeküdt. Mivel dant hajtotta a kíváncsiság, állandóan leskelődött. Mivel nem látott semmit belopózott a szobába. Mikor végre meglátta Emmát(csak a fejét) a lány felsikoltott és eltakarta titkos kincseit.

-Mit művelsz te itt?

-Nézlek!

-Na..de....Ne itt...ne így!!

-Hanem hogy?

-Jaj ne hülyülj, menj ki!!

-Nem láttalak még úgy....mesztelenül

-Hát egy darabig nem is fogsz!

-Na létszi!!

-Nem......

Emma látta Dan szemeit amik "könyörögtek" a látványhoz...Emma elmosolyodott....

-Dan! Csak 15 vagy..Én meg csak 14....

-Az nem jelent semmit....

-Dehogy is nem.....

-Na akkor megyek...majd holnap találkozunk...-Ezeket a szavakat már csak szomorúan mondta..mielőtt kiment volna Emma szólt hozzá....

-Én azt hittem még ma este....

-Mi?

-Hát ma este..együtt a szobába.....Érted EGYÜTT!!

-Ja értem....Megyek is be...

Dan már nagyon örült így szinte szaladva ment a szobába...Emma kiszállt a fürdőböl és leengedte a vizet.....Fogat mosott és felvette az egyik legkívgottab topos ruháját.. Oda állt a szoba ajtajába és:

-Egész este a tied vagyok!