Nagyon izgatott voltam a Főnix rendje miatt. Alig vártam, hogy odaérjünk! Még repültünk egy ideig a felhők közt, majd Harry ereszkedni kezdett a seprűjével. Egyre lentebb mentünk, majd mikor már látni lehetett a házakat HArry megszólalt.

-Emlékszel erre?

-Persze! A Grimmalund tér 12. Ez a Főnix Rendjének a főhadiszállása! Sirus szüleinek a háza! –bólintott Harry, majd lehajtotta a fejét.

-Jaj, bocsánat! –kaptam a szám elé. –Én hülye!

-Semmi baj! –mondta Harry. –Már régen történt, de még mindig emlékszem, mikor Sirius beesik a függöny mögé. Iszonyatos érzés volt!

-Ne haragudj!

-Mondom semmi baj!

Én azért még mindig rosszul éreztem magam, hogy megemlítettem Siriust Harry előtt és hogy ez fáj még neki!

-Látod azt az üres telket! –mutatott két ház közti nagy üres részre.

-Igen! –bólintottam.

Az üres rész felé repültünk, majd mikor földet értünk leszálltunk mind a ketten a seprűről. Harry körbenézett, majd odaadott egy papírt. Én széthajtogattam, és olvasni kezdtem félhangosan a kis szöveget:

-Grimmalund tér 12. –erre a pár szóra megjelent egy ház és rajta egy faajtóval.

-Siessünk! -mondta Harry. –majd kinyitotta az ajtót és betuszkolt rajta.

Mikor beértünk gyorsan megfordult és elmormolt egy kis varázsigét, amitől gondolom el tűnt újra a ház.

-Itt az előszobában ne beszélj hangosan Brigi és ne csinálj semmit hangosa! –suttogta, majd megfordult.

-Rendben! –feleltem suttogva.

-Ááá! Itt vagytok! –csapódott ki a szembe lévő ajtó, majd egy idősebb nő nagy mosollyal az arcán jött ki az ajtón jött.

Erre a hangos zajra az egyik festmény elkezdett üvöltözni és sikítozni!

-Molly! –mondta mérgesen Harry, majd szaladt a festményhez, hogy letakarja.

Én gyorsan befogtam a fülemet és csak a nő tátogását tudtam figyelni, amiből azt olvastam ki, hogy: Gyere velem!

Követtem az ajtó felé amerre bement, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Végre levehettem a kezemet a füleimről, amik már csöngtek a hatalmas ricsajtól!

-Had mutatkozzam be kis drágám! –jött oda hozzám az idős hölgy. -Molly Weasley vagyok, biztos hallottál már rólam!

-Mrs Weasley?!

-Igen! –mondta mosolyogva.

-Jaj, de örülök, hogy megismerhetem.

A korához képest nem volt öreg. Nagyon mosolygós volt és kedves.

-Jaj, de illetlen vagyok! Varga Brigitta! –mondtam majd felé nyújtottam a kezem.

-Nem kell nekem bemutatkoznod drágám! –mondta, majd a felé nyújtott kezemet lehajtotta. –Ismerlek már kicsi korod óta! De azért hadd nézzelek meg. –miután ezt kimondta elkezdett körülöttem sétálgatni. Egy kicsit idegesített, ahogy körülöttem járkált, de kibírtam.

-Az orrod a nagyapádé, de a szemedet az édesanyádtól örökölted. -majd felemelted a kezemet. –De a kezedet meg az édesapádé volt.

-Ismerte az apámat? –kérdeztem.

-Még szép, hogy ismertem. –mondta kicsit felháborodva, de a mérge olyan gyorsan elszállt mint ahogy jött.

Nagyon nézett, majd mikor nagy levegőt vett, hogy elmondja amit akar, belépett Harry az ajtón. Mind a ketten arra néztünk, majd Harry megszólalt:

-Úgy nézz rá, hogy majdnem a nagymamád lett.

-Mi? Nem értem! –mondtam meglepődve.

-Nem mondtad még el neki Molly?

-Most akartam, de pont megzavartál! Mond el neki te! –majd elindult a konyha fel. –Kértek teát?

-Én igen köszönöm! –mondtam.

-Én is! –mondta Harry, majd belekezdett a mondandójába. –Tatád és Mollyék szülei is varázslók voltak. –én közben elindultam az asztal felé ahol már Harry leült és egy szabad helyet választottam. –Mind a ketten a Roxfortba jártak és tudod régen ez úgy volt, hogy nem választhattak maguknak feleséget vagy férjet a varázslók és a boszorkányok, hanem a szüleik döntik el kihez menjenek hozzá. Molly és András nagyon jóban voltak, mint barátok, de nem voltak szerelemes egymásba. De sajnos a szüleik meg össze akarták őket házasítani. Pedig Molly Arthurért, tatád meg Etelkáért volt nagyon oda! Ezért nem nagyon foglalkoztak a szüleikkel és hozzámentek azokhoz akikhez szeretnének.

-Ezért nem használta sokáig tata a varázserejét?

-Igen, mert a szerelmet választotta és a gyerekeit!

-Anyát és Bandit! –mondtam.

-Jaj, de szép történet! –hallottuk a konyhából kiszűrődő hangokat, majd kifújta az orrát Mrs Weasley.

-De ez Voldemortnak és később Voldemort utódának sem tetszett.

Nagy csörömpölést hallottam:

-HArry! Hányszor mondjam, hogy ne mond ki a nevét! –kiabálta Mrs. Weasley.

-Rendben Molly! –majd odahajolt hozzám. –Nem kell vele foglakozni.

Erre elmosolyodtam, majd figyeltem Harry kis mondókáját.

-Mikor te megszülettél Trelawney újabb jóslatot talált, amiben meg az volt, hogy megszületett az a varázsló, aki a 13. születésnapján belép a még számára ismeretlen varázsló életbe és legyőzheti egyszer a gonoszt, aki az egész világot elfoglalhatná!

Újabb ajtó nyikorgás, de most Dumbledor professzor lépett be rajta. Harryvel egyszerre álltunk fel az asztaltól és köszöntünk neki:

-Jó napot Dumbledor professzor!

-Szerbusztok! –köszönt vidáman az öreg varázsló. –Jaj, de sokat nőttél Brigi! –mondta, majd odajött hozzám. Nagyon régen láttalak.

-Jó napot Dumbledor! –mondta Mrs. Weasley miközben jött egy tálcával a kezében az asztalhoz.

-Üdvözlöm Molly!

-Ugye milyen szép kislány lett! –mondta Molly Dumbledornak.

-Igen! Bizony az! –felelte Dumbledor. –Molly, Harry légy szíves menjetek föl Bandihoz és vigyetek neki egy kis teát. Mert már jobban van.

-Ugye semmi baja nincs? –kérdeztem.

-Nem! Garantálom, hogy Tom utóda már nem bántja többet.

Nagyot sóhajtottam, majd ezt mondtam:

-Köszönöm!

-Szívesen! Harry, Molly vigyétek már légy szíves azt a teát.

-Jó visszük. Molly felvette a kannát és öntött egy pohárba, majd el is indultak az ajtóhoz, majd vitték föl Bandinak. Mikor kiértek az ajtón Harry gyorsan visszafordult:

-Bocsánat Dumbledor professzor, de melyik szobában van?

-A 3. emeleten a 2. ajtó.

-Köszönöm! –mondta, majd indult is Mrs. Weasley után.

-Brigi! –kezdett bele a mondandójába. Ugye tudod mennyire fontos ez az épület?

-Persze! Ezt a helyet még nem ismeri Voldemort utóda.

-Úgy van. És ezt semmi árán nem szabad elárulni senkinek!

-Tudom! Megvédem akár az életem árán is!

-De Voldemort utóda téged bármikor bánthat, ha nem vagy a Roxfortban vagy itt ezért ezt a karkötőt amit most adok soha ne vedd le! –elővett a zsebéből egy kiskarkötőt, aminek az egyik szeme szívecske formájú volt.

Felrakta a kezemre, majd azt mondta.

-HA rajtad van Voldemort utóda nem bánthat, de ha megtudja azt a szót amivel ez nyílik akkor már nem tudok neked segíteni többet Brigi! Addig vagy biztonságban míg rajtad van.

-Melyik az a szó? –kérdeztem kíványcsian.

-A szeretet! Bizony! Voldemort és az utóda sem ismerték ezt, mert a szívük mondhatnánk úgy is, hogy kőből volt! Nem éreztek. Könyörtelenül nélkül öltek meg embereket és hangos kacajjal örültek mikor kínozhatták a másikat.

-Ez borzasztó!

-Az, de te Brigi, ha majd elég idős leszel egyszer, majd legyőzheted.

Bólintottam.

-Már ennyi az idő kérdezte, majd felállt és felém fordult.

-Mrs. Weasley már megvett neked mindent amire szükséged lesz ebben a tanévben. Tőle kérd el! Nekem most mennem kell. Holnap után találkozunk!

-Viszlát Dumbledor professzor! –majd egy pukkanást hallottam és eltűnt.