Egyre csak láttam anya távolodó alakját! Nagyon rossz érzés volt, de tudtam, hogy nagyon fontos neki ez a munka és nincs választás. Ott ültem a keresztapám kocsijába, de úgy éreztem, mintha ők mások lennének, nagyon mások! Nem azok aki mosolygó arccal jöttek felém a Roxfortban karácsonykor!

Vagy tíz percnyi utazás után megérkeztünk  egy kis ház elé!! Itt laktak ők!  Emeletes ház volt! Most, hogy belül ki volt festve még jobban nézett ki! Én mentem hátra a ládámért:

-Nyisd ki légy szíves a csomagtartót kiveszem a ládámat! –kértem meg.

Ő kinyitotta, de ezt felelte:

-Hagyd majd én hozom! Te vendég vagy!

-De én szívesen hozom! Nem nehéz!

-Nem majd én hozom. Úgy is rég voltál nálunk!

-Jó rendben! –hagytam rá.

A pálcám és a tükröm végül is nálam volt, más nem volt nagyon fontos.

Beértünk a házba és Bandi felé fordultam:

Elkérhetném most már a ládámat? Fölvinném a vendégszobába.

-Nem lesz rá szükséged! –mondták egyszerre.

-Miről beszéltem? –kérdeztem egy kicsit megijedve. –Holnap indulnom kell a Roxfortba!! Karácsonykor ti is ott voltatok! Nem emlékeztek?

-Hallgass!!! –kiabálta Bandi.

Próbáltam hátrálni, mert közeledtek felém, de egy idő után nekimente egy falnak. Megfogták a karomat és ráncigáltak föl a lépcsőn.

-Brigi!! –hallottam Niki hangját.

-Csak engedelmeskedj nekik akkor nem bánthatnak. –kiabáltam neki az emeletről.

A lépcsőn fölérve öt ajtót lehetett látni. Volt kettő-kettő oldalt meg egy szembe. Az egy kicsit messzebb volt és a kis folyóson az ajtóig sötét volt. Belöktek a szobába, majd ezt kérdezték:

-Hol a pálcád?

-Ööö… -nem mondom meg neki- … a ládámba!

Miután ezt elmondtam becsapta az ajtót, majd bezárta!

Há ez bevette, hogy ott van! Nekidőltem a falnak és gondolkozni kezdtem. Mi történhetett velük? Teljesen mások! És miért bántanak! Csak nem Voldemort utóda keze van a dologban? Ha igen megölöm!

-Nem! –kiáltottam föl. –Akkor lehet, hogy itt van Magyarországon! És nem szóltam anyának, hogy vigyázzon!! Én hülye! –majd belerugtam a mellettem láévő szekrénybe. –Bárcsak itt lenne Harry! –de ekkor eszembe jutott valami. –Harry! Ez az!

Gyorsan elővettem a tükröt, majd belemondtam Harry nevét a tükörbe! Egy idő után megjelent Harry arcvonásai!

-Szia Brigi! –köszönt vidáman.

-Szia Harry! Gáz van!! Nagyon nagy baj! Légy szíves segíts!

-Mi az? Mi történt? –kérdezte most már idegesen.

-Itt vagyok bezárva a keresztapáméknál!

-Bezártak? Miért, hogy történt?

-Most nem bírom elmondani, de légy szíves segíts! Szerintem Voldemort utóda keze van a dologban. Niki lent van velük és sötétedik. Ki tudja mi lesz itt este!

-Jó sietek! Ne csinálj semmi hülyeséget!

-Siess!! –mondtam, majd eltűnt Harry a tükörből.

Egyre sötétebb volt és már kezdtem félni!! Fura hangokat hallottam lentről. Nagyon idegesített a dolog! Azon gondolkoztam végig, hogy anyának ne legyen semmi baja!

Csak bámultam magam elé mikor kopogtatást hallottam. Odakaptam a fejem és láttam, hogy Harry volt! Odaszaladtam az ablakhoz, hogy kinyissam, de nem bírtam!

-Menj hátrább! –mondta Harry.

Én így is tettem!

-Alohomora! –mondta, majd fölcsapódott az ablak.

Harry beugrott az ablakon két seprűvel.

-Szia! –szaladtam oda hozzá, majd megöleltem.   

Ő is szorosan megölelt.

-Ugye nem bántottak?

-Hát igazából nem, csak nagyon fáj a csuklóm!

-Voldemort utóda itt van Magyarországon!

Erre a kijelentésre elengedtem Harryt és hátráltam, hogy a szemébe tudjak nézni.

-És a szeretteidet akarja megtámadni! –fejezte be Harry a mondatát lesütött fejjel.

-Anya! –mondtam elcsukló hangon.

-Sietnünk kell, hogy ne bántsák!

-De itt van Niki!

-Igen őt is el kell vinni innen!

-Én megyek előre te fedezz!

-Jó, de vigyázz!

Elindultam az ajtó felé, de azt sem bírtam kinyitni!

-Oopsz! Elfelejtettem, hogy be vagyok zárva! –mondtam.

-Állj arrébb! –mondta mosolyogva. –Alohomora!

Kicsapódott az ajtó, majd én elindultam a sötét folyóson. Mentem a sötét folyósón a lépcső felé! Mentem, mentem, de egyszer elszaladt valami előttem. Én hátra estem, ahopgy megijedtem, de szerencsére Harry megfogott.

-Fúú, de megijedtem!

-Nyugi csak egy kisegér volt!!

-Kösz!!

-Tényleg akarsz előre menni? –kérdezte miközben segített felállni.

-Igen! –mondtam határozottan.

Folytattam az utat le a lépcsőn. Mikor leértem hangokat hallottam a konyhából. Ezért arra mentem. Pont odaértem a konyhaajtó elé mikor az kicsapódott.

-ÁÁ! Új vendégünk van! –mondta valaki a sötét konyhából.

-Ki van ott? –kérdeztem, majd elővettem a pálcámat. –Lumos! –suttogtam, majd elindultam a koromfekete szobába.  

Bátortalanul, de elindultam a sötét szobába!

-Campitulatus! –hallottam mellettem egy hangot.

Én elejtettem a pálcámat, és egyben az egyetlen fénypontot a helységben! Elkezdtem hátrálni az ajtó felé, de az becsapódott!

-Lumos! –suttogta valaki a nagy sötétségben.

Nagyon ismerős volt a hang, de nem tudtam, hirtelen ki az! Egyre közeledett felém, én meg csak remegtem!

-Mi van? Nem ismersz föl? –kérdezte mikor már csak centik választottak el.

-Malfoy?!! –mondtam undorodva.

-Igen, jól látod! –mondta.

-Mit tettél a rokonaimmal? –préseltem ki a fogaim közt.

-Á, csak egy egyszerű kis bűbáj! –mondta egyszerűen.

-Hagyd őket békén! –mondtam, majd fölemeltem a szabad kezem és megakartam ütni Malfoyt, de ő gyorsabb volt nálam ismét!

-Na, na! Ne emelj többet kezet egy Malfoyra!!

-Nekem aztán mondhatod! –mondtam, majd leköptem.

Ő elengedte az egyik kezem, hogy letörölje az arcát.

-Rendben te akartad.

Majd mondott egy varázsigét. Én nem emlékszem rá mi volt, mert elsötétült előttem a világ és nem emlékeztem aztán semmire!

Fájt a fejem mikor újra kinyitottam a szemem! Nagyon fájt! Próbáltam azt megdörzsölni, de ekkor vettem észre, hogy a kezem meg van kötözve. Oda voltam kötözve egy székhez! Én egyből elkezdtem körbe nézelődni, hogy hol vagyok. Ugyanabba a konyhába voltam, csak most egy széknek kötözve. Malfoy ott állt a sarokba és csak engem nézett.

-NA, így legalább nem tudsz se bennem, se magadban kárt tenni!

-Mióta kötöztél meg?

-Csak másfél órája! –mondta. –Ne aggódj a Sötét Nagyúr utóda hamarosan ide ér!

Egyre közelebb jött hozzám. Majd megfogta a hajamat.

-Ejnye, de hosszúra nőtt! Szükséged van rá? –mondta az ujjain tekergetve.

-Igen!

-Hát szerintem nem! –elővette a pálcáját, de ekkor valaki betörte az ajtót és ezt kiáltotta:

-Suport!

MAlfoy nekivágódott a falnak ezzel a pálcáját elejtve. 

Harry volt az.

-Köszönöm! –mondtam neki.

-Siessünk! –mondta, majd odaszaladt hozzám, hogy a kötelet leszedje rólam.

Mikor lebontott rólam minden kötelet, amik a székhez kötöttek a nyakába vetettem magam.

-Nagyon szépen köszönöm! –suttogtam a fülébe. –Borzalmas volt!

-Jól van nincs semmi baj! –mondta a fejemet simogatva! -Gyere siessünk! –mondta, majd felhúzott a széken. –Hol lehetnek? –kérdezte.

-A pálcám! –mondtam, majd odamentem Malfoyhoz.

Lehajoltam hozzá, hogy elővegyem a zsebéből a pálcámat, de ekkor ő hirtelen elkapta a kezem.

-Ááá! –kiáltottam föl.

-Menj arrébb! –kiáltotta Harry.

Én így is tettem.

-Suport! –mondta Harry erre Malfoy már megint félájultan a földön feküdt. Gyorsan elővettem a talárja zsebéből most a pálcámat, de ezzel véletlenül föl is hajtódott a kezén a ruhája! A szám elé kaptam a kezem.

-A sötét jegy! –suttogtam.

Ott volt a karján. Borzalmas volt látni. Néztem és néztem, de egyszer csak felizzott. Ott égette a bőrét.

-NA hol vannak? Mindjárt itt van Voldemort utóda! Siess Brigi! –sürgetett Harry.

-Van egy tippem! –mondtam, majd elkezdtem vezetni Harryt. Kivezettem Harryt a konyhából, onnan a nappaliba, majd egy folyósora. Ott volt két ajtó.

-Ha jól tudom ez az. –mondtam neki.

Vettem egy nagy levegőt és lenyomtam a kilincset. Igen ott voltak. Ők is egy széknek voltak kötözve. Odaszaladtam hozzájuk.

-Ugye nem esett semmi bajotok?

-Nem! –felelték. 

-Akkor jó!

-Siessünk! –mondta Harry, majd ő is elkezdte a köteleket kibogozni.

-Jó, de mégis, hogy visszük el őket innen?

-Majd meglátod! –mondta mosolyogva.

-Kösz!

Mikor végeztünk a kiszabadításukkal siettünk kifelé. Kiértünk az ajtón egy csapat seprűvel felszerelve.

-Sziasztok! –mondta HArry nekik.

-Szia! –köszönt kórusban a csapat Harrynek!

-Brigi! Bemutatom neked a Főnix Rendjét! –majd mutatta sorba. –Ő itt Alastro Mordon, ő Tonks, ő Remus, Kingsley Shacklebolt, Emmeline Vance, Dedalus Diggle, Sturgis Podmore. JA és őt szerintem ismered. –mondta, majd a hátsó sorba mutatott.

-Tata! –kiáltottam fel.

-Szia! –mondta nekem, majd megölelt.

Nagyon örültem neki.

-Hogy hogy itt vagy?

-Hát mamáddal úgy döntöttünk, hogyha két varázsló van már a családban, akkor segítünk Dumbledornak Voldemort utóda ellen küzdeni.

-Jó ezt megbírjuk beszélni a Rendnél is! –mondta Mordon.

-Mindenki seprűre! –mondta Remus.

Mindenki ketten ült valakivel, csak Harry nem. Én Bandival ültem egy seprűn.

-Felszállás! –kiáltotta Harry.

Mindenki elrugaszkodott a talajról. Az éjszaka sötétjében elkezdtünk repülni! A feket felhők közt repültünk. Bandi nem nagyon szólt hozzám egész úton, gondoltam szégyelli magát! Vettem egy nagy levegőt, majd én akartam kezdeményezni:

-Milyen volt a nyaratok?

-Olyan! –vágta oda, majd egy kezet éreztem a nyakamon.

Elkezdett fojtogatni, majd lelökött a seprűről.

-Segítség! –kiáltottam.

Egyre csak zuhantam a tátongó mélységbe. Zuhantam és zuhantam. Féltem, hogy most vége lesz mindennek. De ekkor valaki megfogta a kezem. Nagy kő esett le a szívemről! Harry volt az. Szorosan fogta a kezem, majd fölhúzott a seprűjére.

-Köszönöm! –mondtam, majd szorosan megfogtam a derekát.

-Nincs mit! Mi történt? –kérdezte mikor az egyik kezével megfogta a kezem.

-Nem szólt hozzám egész úton ezért próbáltam valami témát találni. Megkérdeztem milyen volt a nyara erre meg, meg akart fojtani! Tényleg mi történt vele?

-Mordon elkábította és viszi a Rendbe. Gondolom Voldemort utóda tud uralkodni fölötte! De Dumbledor tud egy bűbáj, amivel ezt megakadályozza! MA este jön ő is a Rendbe!

-Rendben! –mondtam, majd repültünk tovább a Rendhez!