1.fejezet

Egy borús nyárt köszönthettünk! Nem nagyon sütött a nap, összesen két hétig. A többi nap vagy be volt borulva vagy esett az eső! Pont egy ilyen nap volt ma! Esős, szeles sötét nap! Nem tudtam mit csinálni csak ültem a szobámba és néztem ki az ablakon! ÉS néztem, hogy veri az eső az utat. A gondolkozásból anya zökkentett ki:

-Brigi! Nikivel indulunk a városba! Tényleg nem jössz? –kérdezte anya mikor már bent volt a szobába.

-Nem, tényleg nem! Két hét van még a suliig és van egy halom házi feladatom!! –mondtam neki.

-Jó! Akkor mi indulunk!!  Ne engedj be senkit!! –mondta, majd már el is indultak Nikivel.

Én ott maradtam az ablaknál, majd mikor láttam, hogy elmennek odamentem az asztalomhoz és elővettem egy fényképalbumot!

Az első oldalon anyukám, Niki és én integettünk, a másodikat mikor megláttam elmosolyodtam Freddel és Greggel voltam rajta. Mennyi mindent éltünk át közösen: ott volt az Élet könyve,  a sok éjszakák amit titokban a könyvtárban töltöttünk na és a vizsgák, amiket Greg nagy nehezen élt túl. Nyár közepe fele küldték ki az eredményeket én átmentem mindenből, anya nagy örömére! Nagyon büszke volt rám!!

Lapoztam még egyet és ott megláttam egy csoportképet ami most készült a születésnapomon! Fantasztikus buli volt! Ott volt mindenki aki számított nekem: Anya, Niki, Harry, Hermion, Ron, Greg, Fred, Dávid, Roli, Melinda és persze Jancsi. Még Feri bácsiék is bejöttek egy kicsit, de minek. Valahonnan megtudhatták, hogy boszorkánynak tanulok. Ezt még most se tudtam kitalálni!

NA mindegy! Gondoltam magamban, majd eltettem az albumot és elővettem a könyveimet! Egy ideig csináltam, majd csöngettek. Nagyon meglepődtem. Siettem az ablakhoz, hogy megnézzem ki az! Sanyi volt az. Gyorsan beledugtam a könyveimet a fiókba, a talárjaimat amiket anya kimosott beledobta a ládába, majd a ládát begyömöszöltem a szekrénybe!! Szaladtam ki! Nagy levegőket véve értem ki a kapuig. Sanyi még nem ment el.

-Szia!! –köszöntem neki. -De rég láttalak.

-Szia! Én is!! Mi van veled? Nagyon el vagy veszve!

-Gyere be! –mondtam neki, majd jobban kinyitottam az ajtót, hogy beférjen a biciklivel.

Bevezette a biciklit, majd újra megszólalt:

-Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre! Mért nem jössz suliba? Már egy éve nem láttunk.

-Hát… -találj már ki valamit- … ööö … -gyerünk- … másik iskolába járok!

-Igen azért nem voltál itthon egész évben!

-Hát tudod ez az iskola nagyon messze van és nehéz és sokat jártam korepetálásra! –de tudok hazudni.

-Tényleg! Mi a neve? –kérdezte.

-A neve?

-Igen a neve! Gondolom tudod! –mondta Sanyi.

-Óóó, igen! A neve Denemtom Általános Iskola.

-Érdekes neve van. Még nem hallottam róla!

-Igen nagyon érdekes! –préseltem ki a fogaim közt. –Gyere be!

Sanyi indult be én meg utána. Mikor bementünk észre vettem a fogason a Griffendélkes sálamat.

-Áúúú!! –kiáltottam, majd elesetem. –Jaj, de fáj a lábam. Menjünk be. Menj csak előre!!

Sanyi bement a szobába a számítógéphez amit el is indított. ÉN gyorsan lerántottam a sálamat és a pólóm alágyűrtem!!

-Mindjárt jövök! -mondtam neki, majd rohantam be a szobámba.

-OKÉ!! –ennyit hallottam csak.

Gyorsan becsuktam magam mögött az ajtó, majd neki dőltem a falnak. Most mit csináljak? Én eljátszanék vele, de már olyan régen játszottam a géppel, hogy azt se tudom milyen játékaink vannak. Föl keltem, a sálat beraktam a szekrénybe és indultam vissza Sanyihoz.

-Na itt is vagyok! –mondtam, majd bementem Niki szobájába.

-Mit csináltál? –kérdezte Sanyi belemerülve a játékba.

-Én? –mutattam magamra.

-Igen te! Van itt más rajtunk kívül.

-Hát… én… csak… kifújtam az orromat. –na ez jó lesz.

-Mi az? –mutatott a Bagoly Berti Féle Minden Ízű Drazséra.

.-Ő azt … azt… azt Niki kapta névnapjára! –mondam.

-De Nikinek nem Szeptemberben van a névnapja.

-JA, de de igen, csak tudod ööö… az a barátunk akitől ezt kapta Niki ööö… Amerikában él és csak évente egyszer jön Magyarországra.

-Persze!! –odamentem az asztalhoz és fölvettem a kis dobozt. –Csak ne a rossz ízűket vegye ki. –préseltem ki a fogaim közt.

-Mi az? –kérdezte Sanyi.

-Semmi! –intettem a szabad kezemmel.

Szerencsére hamar elfogyott és az összes rossz ízűt én fogtam ki.

-Nem akarsz játszani? –tette fel Sanyi a kérdést.

-Nem! Kösz nem.

-De!! Játsszál már!!!

Remegő lábakkal odaültem és próbáltam játszani!! Nem nagyon ment. A Worms-be ő nyert, a Sims-ben már alig bírtam házat építeni és a Tomb Riderben meg mindig meghaltam!! Ez egyáltalán nem rám valt régen. Sanyi nagyon csodálkozott.

-Mi van veled? –kérdezte.

-Semmi csak ki vagyok fáradva! –próbáltam hazudni.

-NA én mentem!! –mondta.

Mentem utána, hogy kikísérjem. Nyitottam az ajtót neki majd kiengedtem. Kinéztem az utcára és láttam, hogy jönnek anyáék. Megvártam még ideértek és köszöntem nekik:

-Sziasztok!    

-Sanyi itt volt nálunk?

-Igen! Gyertek mindent elmesélek.

Azzal bementünk és elmondtam nekik mindent.

-Bocsi, Niki, majd kapsz egy másik drazsét jó?

-Jó!

-Küldök Lukas-sal. –mondtam neki.

-Tényleg Lukast nem látta meg?

-Tényleg Lukas!! El is felejtettem!! Még jó, hogy nem jött be a szobámba!

-Most nagy szerencséd volt Brigi. Máskor vigyázz!

-Úgy nem szeretek hazudni…

- …de mégis muszáj! –fejezte be anya a mondatot. –Ismered a mondást valamit valamiért!

-Igen! –mondtam, majd fölálltam és bementem a szobámban.

Semmi kedvem nem volt már enni aznap csak bent ültem az ágyamon és gondolkoztam. Miért olyan nehéz minden? Bárcsak már  Roxfortban lehetnék. Akkor nem kéne hazudnom a barátaimnak. Mi lehet Harryékkel? Már olyan régóta nem ír levelet. Hát akkor írok neki én. Gyorsan elővettem egy üveg tintát, pennát és egy pergament.

Kedves Harry!

Mi van veled? Már olyan régóta nem hallottam felőled.

Remélem jól vagy.

Kár, hogy nem ti lesztek a SVK tanárok ebben az évben,

Mert így majd nem tudunk sokat találkozni.

Ma majdnem megtudta az egyik barátom, hogy boszorkánynak tanulok.

A szívbajt hozta rám!! De túl éltem!!

Puszi: Brigi

Ráraktam a levelet Lukas lábára, majd odavittem az ablakhoz.

-Vidd el ezt Harrynek! –mondtam neki, majd kiengedtem az ablakon.

Csak néztem, hogy száll el. Csak szállt és szállt, majd a nagy felhők között eltünt.

-Nem fekszel le? Már késő van! –mondta anya, majd odajött hozzám.

-De igen!!

Anya odaült az ágy szélére és az ágyneműt fölhajtotta, hogy le bírjak feküdni. Miután lefeküdtem betakart.

-Van egy rossz hírem!!

-Mi az? –kérdezte tőle.

-Nem bírlak kivinni Londonba a pályaudvarra, mert felkell utaznom 30. Pestre. Nagyon sajnálom.

-És mi Nikivel hol leszünk?

-Hát Juditéknál. Ők biztos kivisznek.

-JA igen!! –mondtam komoran. –De semmi baj!! Most már biztos hazaenged Dumbledor.

-Jaj, gyere ide! –mondta majd megölelt.

Nagyon jó érzés volt tudni, hogy itthon mennyire szeretnek. Majd egy idő után elengedett és egy puszit nyomott az arcomra.

-Jó éjszakát! –mondta, majd lekapcsolta a villanyt és kiment a szobából! Még egy ideig gondolkoztam, majd álomba merültem!!!

Nagyon fura álmom volt. Egy forgó órára emlékszem és Voldemort utódára:

-Hagyd azt békén!!! –kiáltotta, Voldemort utóda.

De ekkor felriadtam és kopogtatást hallottam. Lukas volt az. Odamentem az ablakhoz és kinyitottam neki. Ledobta az ágyamra egy levelet és már ki is szállt az utcára. Becsuktam utána az ajtót és szaladtam is az ágyamhoz, hogy elolvassam ki írt! Szédtéptem a levelet. Nem kellett megnézni ki írt, mert már az írását is felismerném száz közül. Harry írta:

Szia Brigi!

Nagyon el vagyok halmozva a munkával ezért

Nem tudtam írni! Nagyon sajnálom.

Hát lehet, hogy többet fogunk megint találkozni.

Majd Dumbledor elmondja az évnyitón!

Nagyon vigyázz legközelebb, mert nem szabad,

Hogy kiderüljön a varázsló világ. Sokan nem

Tudják feldolgozni ezt és meg, is őrülhetnek.

Üdv: Harry

Miután elolvastam a levelet kinéztem az ablakon. Még csak most kezdett világosodni. Leültem az ágyamra és ezen töprengtem:

Hogy érti, hogy „lehet többet fogunk találkozni”!! Akárhogy gondolkoztam nem jöttem rá, mire célzott ezzel. Mindegy azt mondta meg fogom tudni Dumbledortól. Az ablakon már megint kopogtattak. Gyorsan fölkaptam a fejem. Most nem Lukas volt, hanem egy gyöngybagoly. A lábára rakott kis táskába beleraktam 3 knútot, majd leszedtem a lábáról a Reggeli Prófétát. Mikor kiszállt a „kis postás” az ablakon, én izgatottan lapoztam át a Reggeli Prófétát. Lapoztam, lapoztam és egy cikken megakadt a szemem:

                                                   Rita Vitrol cikke 

Tudjuk ki utóda már nem csak Angliában, Európában is fenyeget   

Nagyon felbosszantott ez a cikk, de nem tudtam mit tenni! Az egész varázslóvilág hülyének néz majd!! De jó!!  Majd megint kopogtattak az ablakon. Már elég világos volt, pedig csak hét óra volt! Lukas ismét beszállt a szobámba, de most a kalitkája felé vette az irányt. A lábáról letekert egy levelet:

Szia Brigi!

Fúú olvastad a Reggeli prófétát? Nekem anyáék

Hívták föl rá a figyelmem. Még kép is van rólad

Benne. Nem semmi, ne aggódj Fred is írta nekem,

Hogy nem hiszi el ezt a badarságot! És tudod, hogy

Köztudott Rita Vitrol cikkei nem érnek semmit.

Puszi: Greg

Nagyon örültem ennek a levélnek. Legalább a barátaim hisznek bennem. Fogtam ismét egy pergament és írni kezdtem:

Kedves Greg!

Örülök, hogy ti mindig itt vagytok

Mellettem és segítetek!

Puszi: Brigi

Odamentem Lukashoz, aki már majdnem el is aludt.

-Bocsi, de ezt még légy szíves vidd el Gregnek. –majd rákötöttem a lábára a levelet.

Lukas nem nagyon örült neki, mert már ki volt fáradva nagyon. Egész éjszaka repült.

Ekkor jutott eszembe mit írt Greg: „még kép is van rólad benne”. Gyorsan végig futott az agyamon. Egy kép? Odaszaladtam az ágyamhoz, majd lapoztam egyet az újságban. Ott voltam én egy egész lapot betöltő a fényképpel!

-Nem igaz! –szörnyülködtem el. –Most már végképp tudni fogják ki vagyok!

Mindegy ráhagytam már elég korán volt így idejét találtam annak, hogy felöltözzek és kimenjek reggelizni. Gyorsan fölvettem egy pólót és egy rövidnadrágot, majd mentem is ki. Pont akkor léptem ki mikor anya fölkelt!

-Jó reggelt! –köszöntem neki.

-Jó reggelt! –mondta anya két nagy ásítás közben.

-Mi lesz a reggeli? –kérdezte. –Farkas éhes vagyok.

-Tükör tojás rántottával. Jó?

-Persze!

-Mi volt ez a nagy forgalom kora reggel?

-Á csak küldtem levelet Gregnek és Frednek, hogy örülnek e, hogy hamarosan kezdődik a suli.

Reggeli után, gyorsan elraktam a Reggeli Prófétát, mert jobbnak láttam a dolgot nem elmondani anyának. Nem akartam, hogy idegeskedjen. Tudok én magamra vigyázni! Elvégre tizennégy éves vagyok!

Villámgyorsasággal telt el a nyár utolsó napjai. Szerencsére az utolsó pár napra kisütött a nap. Melegségbe és zöld növényzetbe borult egész Szeged! Gyönyörű volt az idő. A madarak csiripeltek. Mi kint sütkéreztünk a napon Dáviddal, Nikivel és Rolival mikor bagoly huhogást hallottunk.

-Mi ez? –kérdezte Dávid.

Megfordultam.

-Á, ez csak Lukas! –feleltem neki, majd elkaptam amit Lukas nekem dobott!

-Aszta, mi lehet ez? –kérdezte Roli.

-Nem tudom. Dávid olvasd már föl a levelet! Én addig kibontom. –adtam oda Dávidnak egy levelet.

Kedves Brigi!

Ezt az ajándékot én még régen kaptam Siriustól.

Pár évvel lehettem idősebb nálad! Ez egy tükör

Ami keresztül bármikor tudunk beszélni, csak mond

A tükörbe a nevem. ÉS már kész is!

Használd egészséggel!

Üdv: Harry  

-Na mit szoltok? –kérdezet Dávid?

-Hát nem semmi! –mondtam majd felmutattam a tükröt.

-Próbáljuk ki! –szólt Roli.

-Hát igaz már rég beszéltem vele… -mondtam.

-Na próbáld már! –szóltak kórusban.

-Jól van na! –mondtam.

Nagyon izgatott voltam még sosem használtam ilyet. Vettem egy nagy levegőt és:

-Harry Potter! –mondtam ki.

Erre a szóra már láttam is Harry arcképét.

-Szia Harry! –köszöntem neki.

-Szia Brigi! De megváltoztál!

-Igen megnőttem és más lett a hajam! –mondtam mosolyogva.

-Mi is itt vagyunk! -szólt hátulról Dávid.

 -Sziasztok! –köszönt nekik is Harry.

-Most kaptam meg épp a tükröt. Nagyon szépen köszönöm!

-Nincs mit! Egyébként muszáj volt valakinek odaadnom különben nem tudom használni. –mondta nevetve. –És erre a feladatra te voltál a legmegfelelőbb.

Ennek a kijelentésnek nagyon örültem. De ekkor eszembe jutott:

-Hogy értetted azt, hogy lehet, hogy többet találkozunk ebben az évben is?

-Hát majd Dumbledor elmondja az évnyitón már írtam. Legyen meglepetés!

-És most hol vagytok?

-Most épp dolgozunk itt a Grimuland téri háznál. Tudod?

-Igen már olvastam róla!

-Jó! Hermione és Ron is itt vannak, csak nem tudják, hogy veled beszélek.

-Miért nem tudnak a tükörről?

-Hát nem! Úgyhogy légyszi ne mond el Hermionénak!

-Jó!

.Harry gyere! –hallottam a háttérből. –Jó egy pillanat!

-Bocsi, de mennem kell!

-Hallom! De ugye bármikor beszélhetünk!!

-Persze amikor csak akarod! –mondta. –Szia!

-Szia! –mondtam, majd eltűnt Harry!

-Váóó!! –hallottam a hátam mögül.

Ettől majdnem elkezdtem nevetni, de visszafojtottam magamban.

-Beviszem és elrakom, hogy ne találják meg, de mindjárt jövök. –azzal berohantam a szobámba. Már majdnem elértem az ajtóig mikor meghallottam:

-Szia Brigi! –anya munkatársa volt, éppen átjött hozzánk vendégségbe.

-Csókolom! –mondtam neki.

A tükröt a hátam mögé tettem.

-Gyere már ide! –mondta.

Ránéztem anyára, akin látszott, hogy egy kicsit ideges volt, majd bólintott! Én engedelmeskedtem. Odamentem elé és megálltam.

-Add már ide a kezeidet! –mondta mint, aki egy hülyegyerekhez beszél.

A kezeimet, de hát azzal fogom a tükröt. Ránéztem anyára, majd egy nagyot nyeltem. A tükröt gyorsan beledugtam a nadrágomba, majd ráhajtottam a pólót.

-Mit dugdosol ott? –kérdezte mérgesen.

-Semmit. –mondtam.

De nem várta meg míg megmutatom neki megfogta a kezemet és előre rántotta.

-Há, itt tényleg nincs semmi. –elmehetsz.

Nagy kő esett le a szívemről. Megfordultam és indultam volna a szobámba mikor ezt meghallottam:

-Az a nadrág…

Meglátta, hogy beleraktam?

-… nagyon tetszik. Hol vettétek? Veszek ilyet majd Katácskának is.

Itt a szívbajt hozza rám! Gyorsan bementem a szobámba mielőtt még egy hülyeséget kitalál. Becsuktam magam mögött az ajtót és kivettem a nadrágomból a tükröt. Gyorsan beletettem a ládámba és szaladtam kifelé. Most nem vártam meg még mondott volna valamit csak szaladtam kifelé. Kint éppen állt Niki ezért elhatároztam, hogy belelököm a vízbe. Hátulról pont toltam a víz felé, de egyedül nem ment.

-Ne már! Nincs rajtam fürdőruha.

-Minek ehhez fürdőruha?

-Mi tele beleugranál ruhástól? –kérdezte Dávid.

-Miért ne?

-Fogadjunk, hogy nem ugrasz bele ruhástól! Egy csokiba. –nyújtotta felém a kezét.

Én is kinyújtottam felé a kezem. Majd kezet fogtunk.

-Akkor enyém a csoki! –mondtam, majd nekifutásból beleugrottam a vízbe.

-Ez tényleg beleugrott. –mondta Roli.

-Segítek fölállni! –mondta Dávid, majd nyújtotta a kezét.

Én megfogtam a kezét csak nem fölálltam, hanem Dávidot is belehúztam a vízbe! Nagyon sokat nevettünk még az nap. Nagyon jól szórakoztunk. Majd eljött az este fele és jöttek értünk, mert anyának is indulnia kellett. Juditékhoz bepakoltam az összes cuccomat amire szükségem lesz a Roxfortban, majd indultunk el itthonról.