Hermione az ágyában feküdt és úgy tett, mintha nem hallaná Ron szipogását és nem látná, hogy Harry szomorúan felült az ágyában.

Éjjel volt már. Harry, Ron és Hermione nem bírt aludni.

A trió érezte, hogy mind a hárman szenvednek, de egyikük sem bírt még felállni és odamenni a másikhoz. Nem volt még erejük egymás szemébe nézni.

Ron borzalmasan fogadta édesapja halálát. Kétszer is végig kellett hallgatnia, hogy meghalt. Egyszer Hermione, egyszer pedig a tanári kar mondta el neki.

Hermione nem bírt tovább nyugton maradni.

Felállt és megkerülte Harry ágyát, majd odament Ronéhoz és letérdelt elé. A sírással küzdve, de Ron szemébe nézett. Szavak nélkül is értették egymást.

Bár nem mindig jöttek ki jól egymással és nem is ismerték be egymásnak sem, de azért kötelék volt köztük, melyeket talán az együtt átélt kalandok, vagy az egymással szembeni nagy ellentett hoz ki, de barátok voltak.

És Hermione most tudta, hogy szüksége van Ronnak rá is és Harryre is.

Hermione arrébb ment, amikor Harry is odatérdelt a fiú ágya mellé.

Ron nem kelt fel. Csak feküdt az ágyában és hálásan nézett barátaira.

***

Másnap erős fejfájással kelt fel Hermione.

Az éjjel vagy aludt vagy gondolkozott.

Hermione tisztában volt azzal, hogy Voldemort tud a Főnix Rendjéről és abban is biztos volt, hogy Mrs. Weasley nem volt biztonságban. Tudta, hogy Dumblendore már égen-földön járt és már teljes erővel intézkedik. Még gyászolni sincs ideje a Rend tagjainak...

- Hermione! - a lány azonnal kimászott a gondolataiból, amikor Luke megszólította.

- Mi az? Mi a baj?

- Nincs semmi baj, csak Andy az ajtó elött vár. Azt mondta, hogy nincs kedve bejönni és menjél ki vele négyszemközt beszélni.

Hermione bólintott. Felvett egy pulcsit és a papucsát, majd kiment az ajtó elé.

Kiment és Andy állt vele szemben.

A lánynak nem volt ereje különösebben beszélgetni vagy a fiúre nézni, ezért hirtelen érdekesnek találta a papucsát.

- Mi az? Mi volt ilyen sürgős? - nézett fel végül a lány Andyre.

- Semmi...csak látni akartalak... - nevetett - Kíváncsi voltam, hogy hogyan viseled a barátaid halálát...

Hermione a mondat végén biztos volt benne, hogy Andy áll előtte.

- Allen! Takarodj innen! - mérgelődött - Takarodj innen, amíg véletlenül halálra nem átkozlak Malfoyal és a többi halálfalóval együtt!

- Ó, de felvágták a nyelvedet! - játszotta a meglepődöttet Allen - Malfoyt már megölhetted volna, elvégre egy szobában alszol vele!

- Ne magadból indulj ki, Allen! Én nem támadok senkit hátba, ahogy a magadfajták! - Hermione úgy érezte, hogy akár a szemével meg tudná ölni Allent.

- A magamfajták? - nevetett Allen.

- Igen, a magadfajtád! A magadfajta, hidegvérű gyilkos, aki mit sem törődik mások érzelmeivel!

- Szerinted ki törődik a mások érzelmeivel? - nevetett Allen - Az ikretestvérem?

- Többek között! - mondta határozottan Hermione.

- Hát elmondok egy titkot, Andyről... - suttogta Allen, félelmetesen, közelebb hajolva Hermionéhoz - ... Ő sem több nálam!

Aztán hipp-hopp eltűnt!