Hermione sokáig nem aludt.

Egész este a történtek ezrei kavarogtak a fejébe. Túl sok volt ez neki egy napra.

***

- Ébresztő, Hermione! - rázta meg valaki gyengéden Hermionét, reggel.

Hermione felébredt és kinyitotta a szemeit. Lucy ült az ágya szélén, fülig érő szájjal.

- Mi az? Hány óra van? - kérdezősködött Hermione, mikor felült.

- Fél tíz, van! Kellj, fel, mosakodj meg és öltözz fel! Beszélnünk kell!

Hermione felöltözött és elkészült. A többiek már nem voltak a szobában. A lány eligazította az ágyát, aztán odament Lucyhez, aki az ajtónál állt.

- Miről van szó? - kérdezte Hermione értetlenül.

- A versenyről, amit ma megtartanak, amelett az újságokról és a rólad ma megjelent képekről!

- Tessék? - fakadt ki Hermione - Ma is készültek képek?

Lucy átnyújtotta a Reggeli Prófétát a lánynak. Hermionénak nem kellett lapozia. Ismét a címlapon voltak róla képek.

Egy kép, amelyen Lucyvel van, egy amelyiken Kellyvel beszélget és egy, amin a tornácon ül és Andyvel beszélget!!

Volt még Viktorról, Kellyről, Harryről és Ronról kép.

- Csodálatos! - jegyezte meg unottan Hermione.

- Az, bizony! - bólogatott Lucy - A népszerűséged a legnagyobbak között van! Már jöttek is reklámfelkérések, de én azokat későbbre hagynám. Még van mit tanulnod... Amellett láttam, hogy most is és tagnap is megcsináltad a hajadat! Nagyon örülök neki!

- Inkább a versenyről beszéljünk! - kérte Hermione.

- Semmi érdeke nem lesz még! Ma egy kviddicsmeccs lesz. Tanulmányi nem. Viszont örülnék, ha elmennél a meccsre, mert elég sok fotós lesz ott.

- Nem a fotósok miatt akarok menni a meccsre! - háborodott fel Hermione.

- Oké, rendben! Mindenesetre meg kell tanulnod helyesen drukkolni!

- Helyesen drukkolni? - lepődött meg Hermione.

- Nem illk felugrálni és újjongani! Illetve lehet, de csak nagyon diszkréten! Soha ne rakd keresztbe a lábad, csak kulcsold össze a lábfejeidet!

- Oké, oké! - egyezett bele Hermione.

- Most megyek, mert lesz egy tárgyalásom, de akkor még találkozunk! Holnap! ugyanekkor!

- Rendben, szia!

- Szia!

***

Egy óra múlva, Hermione már megreggelizve, ült a tornác hintaágyán.

A térdén ott volt egy bájitaltan könyv, de nem tudott olvasni. Még mindig Allen és Andy járt a fejében.

- Hermione! - ébresztette fel a gondolataiból valaki előtte. Allen volt az, ugyanis nem hallotta, hogy Andy jött volna.

A lány felállt és farkasszemet nézett vele.

- Mi van Allen? - kérdezte undokul Hermione.

- Semmi, csak unatkoztam. Látni akartalak!

- Csodás! Jöttél, láttál, most már igazán eltűnhetnél! - felelte flegmán.

- Nha...ne légy ilyen undok Hermione! Úgy beszélsz, mintha nem kedvelnél!

- Talán mert nem kedvellek!

- Ez nem szép dolog! - jegyezte meg konokul, majd megfogta a lány könyökét és magához húzta - Pedig reméltem, hogy megkedveltél!

Hermione próbálta eltolni magától a fiút, sikertelenül.

- Engedj el! - erősködött Hermione - Ha nem engedsz el, esküszöm, hogy sikítok!

- Kérd szépen! - undokoskodott a fiú.

Hermione keze már nagyon fájt, ráadásul nem bírta elviselni a fiú undok hangját és tekintetét.

- Engedd el, Allen! - Hermione az ajtó felé fordult, ahhol Andy állt.

Hatalmas kő eset le Hermione szívéről, most, hogy Andy a közelben volt.

Allen elmosolygodott, de nem engedte el a lányt.

- Eressz már el! - kérte még egyszer Hermione.

Andy odament Allenhez és Hermionéhoz.

Andy széthúzta Hermionét és Allent. Aztán Hermionét maga mögé húza, és megütötte (orrba vágta) Allent.

Allen meghátrált és az orrához kapott.

- Ezt megkeserülöd, Andy! - mondta mérgesen, majd hipp-hopp eltűnt.

Andy hátrafordult, Hermionéhoz.

- Köszönöm. - nyögöte ki Hermione, majd bement a szobába.