Hermione kifutott a házból és elindult a szobájuk elé, hogy megkeresse Harryt.

Futás közben, viszont megszólította valaki a háta mögött. A lány megfordult.

Malfoyal talákozott a tekintete. A fiú még kissé sápadt volt, tekintete gyenge, de azért határozottan állt két lábán.

- Hogyhogy kiengedtek a gyengélkedőről, Malfoy? - kérdezte értetlenül a lány.

- Hamar rendbe jöttem... - vigyorgott önelégülten a fiú.

Hermione nagyot bólintott.

- Csodás! De én megyek, mert fontosabb dolgom is van, minthogy itt csevegjek, pont veled!

A lány Malfoyt is faképnél hagyta. Bement a szobájukba, de amikor belépett nem hitt a szemének. Malfoy az ágyán ült és valamit írt.

- Ho..Hogy kerülsz ide Malfoy? - dadogta elképedve a lány. Határozottan emlékezett rá, hogy öt másottperce a ház előtt beszélt Malfoyal.

- Mi közöd van hozzá, sárvérű?! - nézett vissza undorral a fiú - Nem tartozom magyarázattal! De ha nagyon érdekel... kiengedtek...hamar rendbe jöttem.

Hermione lábai még mindig nem bírtak mozdulni. Végül Harry köszöntése húzta ki gondolatukból.

- Harry! Hála stennek! Téged kereslek!

- Mi van, Hermione? - húzta össze a szemöldökét Harry - Valami baj történt?

- Úgy is fogalmazhatunk! - hadarta a lány - Gyere velem! - Hemione kiráncigálta a tornácra, ahol leültek egy fa hintaágyra.

A lány nagyon zaklatottan kezdett el mesélni Harrynek. Mindent.

A fiúnak szinte minden mondatban után volt egy kérdése. Végül csak a végére ért Hermione...

- Ez hihetetlen, Hermione! - csóválta a fejét Harry.

- Szerintem is! - helyeselte Hemione - Viszont tannünk kell valamit! Szóljunk Dumblendore professzornak!

Hermione alig fejezte be a mondatot, ugyanis ebben a pillanatban megjelent az udvaron Andy (illetve Allen).

Hermione elnézést kért Harrytől. A fiú elmondta, hogy úgyis bemenni készül. A lány bólintott, aztán a lány odament Allenhez.

A fiú (mint szinte mindig) önelégülten mosolygott.

- Hermione! - tárta szét a karját moolygogva Allen. Azt várta, hogy a lány vissza öleljen, ám (természetesen) ez nem következett be.

- Mit keresel itt Allen? - kérdezett Hermione - Nem félsz, hogy esetleg meglátnak?

- Nem félek, ugyanis mindenki a szobájában van. Csak te lehetsz olyan oktondi, hogy éjnek idején mászkász az udvaron! - jegyezte meg gúnyosan.

- És ez kinek köszönhető?! - célzott a tényekre Hermione.

- Csak nem nekem?! - nevetett sátániasan Allen - Pedig ez nem is igaz! Azért maradtál ilyen sokáig fennt, mert aggódtál a testvéremért! Pedig reméltem volna, hogy a bátyám nem szeret beléd! Hallottam mindenről, ami veled kapcsolatos! A régi cselszövéseidet Potterrel! Mindent! Azt is hallottam, hogy nagy varázsod van a férfiakkal szemben... - Allen megragadta a lány könyökét és magához húzta. A fiú beleszagolt Hermione hajába - És nem is volt hamis információ... - suttogta a lány fülébe lágyan, mégis félelmetesen.

- Engedj el! - próbált a lány kiszabadulni a fiú karjaiból.

- Engedd el! - Hermione a gyengélkedő fordult, ahonnan a hang jött. Andy és Viktor álltak az ajtóban. Mind a ketten közeledtek hozzájuk. Allen elengedte a lányt, úgy, hogy Hermione a földre esett.

Allen Hermione felé fordult.

- Még látjuk egymást! - nevetett, azzal köddé vált.

Viktor és Andy odafutottak a lányhoz.

- Jól vagy, Hermione?! - guggolt le a lány mellé Andy, aki azonnal felsegítette a lányt, Viktorral együtt.

- Igen, persze! - hadarta Hermione alig érthetően.

Még mindig arra a pontra meredt, ahol eltűnt Allen.

- Biztos jól vagy? - aggódott Viktor.

- Igen, jól! - fordult Viktorhoz Hermione.

- Mit csinált Allen? - faggatta Andy.

- Semmit... semmit... - bizonygatta Hermione, most Andy felé fordulva - csak bemutatkozott. - Hermione mélyen Andy szemébe nézett.

- Már tudom, hogy miről lehet megkülömböztetni a fivéredtől! - jelentette ki Hermione még mindig a fiú szemét fürkészve.

- Miről?

- A tekintetedről! - mondta kábán Hermione, majd kijelentette, hogy visszamegy lefeküdni.

Harry, Malfoy, Luke már az ágyában aludt. Hermione is lefeküdt, aztn fél óra múlva már mélyen aludt.