Hermione este felé is tanult az ágyán. Malfoy, Andy, Harry és Ron még vacsoráztak. Luke és Hermione volt csak a szobában.

A fiú kviddics könyvet olvasott (ő ebben a versenyszámban indult).

- Hermione! - szólította meg a Luke -Szeretnék kérdezni tőled egy indiszkrét kérdést.

Hermione értetlenül fordult a fiúhoz.

- Mi lenne az, Luke? Mire vagy kíváncsi?

- Háát... de...

- Mondjad már! - nevetett kíváncsian Hermione.

- Ne légy mérges amiért megkérdezem, de neked tetszik úgy, mint fiú, Andy?

- Honnan jutott ez eszedbe? - értetlenkedett a lány.

- Nem válaszoltál! - sürgette most már magabiztosabban Luke.

- Túl titokzatos és zűrös srác! - vallotta be Hermione, majd visszafordult a könyvéhez, de végül visszafordult a fiúhoz - Miért kérdezted ezt?

- Csak azért, mert Malfoy dühöngő őrült volt, amikor te és Andy kimentetek az udvarra. Azt mondta, hogy megkeserülitek! De mit Hermione? Te jársz Malfoyal vagy jártál és féltékeny vagy mi? - most a fiún volt az értetlenség arc.

Hermione viszont nem válaszolt, csak felállt és kiment az ajtón. Nem is tudta, hogy Malfoyal vagy Andyvel találkona jobban. Ám nem kelett sokáig várnia.

Az udvaron nézett körbe, amikor a háta mögött megszólította Andy.

- Hermione! Nem lenne kedved elmenni sétálni vagy beszélgetni, esetleg ennél valamit? Vacsoráztál már? - kérdezte mind ezt egy szusszal.

Hermione túl furcsának tartotta ezt a beszédstílust, de ez még nem tűnt fel neki. Hanem az, hogy megkérdezte a fiú, hogy volt-e már vacsorázni. Vele ment el vacsorázni miután megcsinálta (hullámosra) a haját. Rájött a bökkenőre.

- Te nem Andy, hanem Allen vagy! - jelentette ki határozottan.

- Honnan...? - képedt el a fiú.

- Csak tudom... - vonta meg a vállát a lány - Nem láttad Andyt?

- Nem... - mondta még mindig elképedve a fiú maga elé bámulva.

- És Malfoyt? - kérdezősködött tovább a lány.

- Miért keresed? - kelt fel végre az álmélkodásából Allen.

- Nem rád tartozik, Allen! - mondta idegesen a lány - Tudom, hogy tudod, hogy hol vannak mind a ketten!

- Talán igen, talán nem! - mosolygott a fiú, majd egy pillanat alatt ltűnt. Szó szerint. Egyik pillanatban ott volt, másikban nem.

- Bunkó! - mérgelődött magában a lány.