Másnap reggel Lucy sírására ébredtem. Megnyugtattam és az órámra néztem.

Fél kilenc volt. Felvettem a babát és lementünk az ebédlőbe. Lennt volt már Ginny is.

- Jajj! Add ide a keresztlányomat! - nyújtotta ki a kezét Ginny, a kicsi felé, amikor levittem.

Odaadtam a babát neki. Ginny aggódva nézett rám.

- Jól vagy, Hermione? - kérdezte aggódva - Mi a baj?

Sóhajtva leültem Ginny mellé.

- Aggódom Dracoért és Harryért. ( a testvérem ért is aggódtam természetesen ) - Az, hogy Dumblendore nem engedte, hogy mi is elmenjünk, azt mutatja, hogy valami nyomra akadtak csak nekünk nem akarják elmondani.

- Igen, valóban érdekes! - bólogatott Ginny - Nekem is feltűnt. Szerintem is ködös a dolog.

Pár másottperces szünet következett, amit Lucy gügyögése szakított félbe.

- Gyönyörű baba! - dícsérte Ginny, a kezében lévő bbát símogatva.

- Köszönöm szépen, a kiasszony sem panaszkodhat! - emeltem fel Lucy kezét és lengettem Ginny felé és a hangomat elvékonyítottam, mintha Lucy beszélne.

Mind a ketten felnevettünk.

Kattant halkan a zár az előtérben.

Lucyt odaadta Ginny és kimentünk az előtérbe, hogy megnézzük kik jönnek. Már Mrs. Wesley is kijött.

Dumblendore jött be a többi férfivel együtt. Mindannyian megviseltek és fáradtnak tűntek.

Draco és Harry is köztük volt. Draco odajött és megcsókota Lucy homlokát, majd az enyémet.

- Sziasztok! - köszönt.

- Szia! - köszöntem vissza.

- Hölgyeim, sajnálom de még egy kis ideig el kell rabolnom férjeiket! - emelte fel a kezét Dumblendore.

Harry is odajött köszönteni minket.

Többet nem tudtam beszélni a fiúkkal, ugyanis azonnal el is mentek Dumblendore professzorral a gyűlés terembe.

                                     *

A szobánkban ringattam Lucyt, amikor Draco bejött délután.

- Csss! Alszik! - suttogtam.

Draco bólintott és halkan becsukta az ajtót.

Odajött hozzánk és megsimogatta a gyermek arcát, majd megpuszilt.

Beraktam a babát az ágyába és Dracohoz fordultam komolyan.

- Mi a helyzet? - kérdeztem.

- Erről akartam veled beszélni. - vallotta be, miközben leült az ágyra és én mellé ültem - Nem sok jó. Az éjjel ránk támadt egy csapat vámpír.

- Tessék? - hüledeztem. Annyira meglepődtem, hogy még fel is álltam. Draco is felállt velem szembe - Jól vagy? nincs semmi bajod, ugye?!

- Nem, nem nincs! - nyugatott - De sajnos ezzel is bebizonyosult, hogy Voldemort az országban, ha nm a városban van.

- Mi következik ebből? - húztam össze a szemöldökömet.

- Dumblendore támadni akar.

- Támadni? - akadtam ki - Nem mondhatod komolyan! Háborút akarkezdeményezni? Ez őrültség!

- Egyszer el kellett jönnie ennek is! - erősködött Draco - Sokkal jobb, hogy mi kezdeményezünk.

- Mi? Hogy érted, hogy mi? - csak remélni tudtam, hogy nem az lesz a válasz, amire gondoltam.

- Én is megyek a háborúba! - vallotta be.

- Nem! - csóváltam a fejemet - Nem mehetsz el!

- El kell mennem, Hermione, értsd meg!

- Te érts meg engem! - vitatkoztam. Próbáltam halkan maradni Lucy miatt - Van egy lányod!

- Tudom! Éppen miatta megyek! Biztosítani akarom neki a nyugodtabb, biztonságosabb életet! - érvelt.

- És ha nem éled túl? - mérgelődtem - Akkor mit biztosítottál neki?

- Legalább tudom, hogy megpróbáltam! - mondta - És ha elbuknánk, akkor is tettem valamit!

- Draco, ez őrültség! - mondtam, de próbáltam higgadt maradni - Elmész! Most mondtad, hogy a vámpírok ismét Voldemort mellett állnak! Szinte esélyetek sincs!

Dracora néztem, de Ő állta a pillantásomat.

Nem bírtam tovább és elsírtam magamat. Draco magához húzott én pedig szorosan öleltem.

- Nem mehetsz el! - győzködtem erőtlenül, bár tudtam, hogy semmi értelme.

- Ígérd meg! - fogta meg a fejemet Draco, hogy a szemébe nézzek - Ígérd meg, hogy ha valami történne velm, akkor vigyázol Lucyre!

- Nem... nem fogsz meghalni! - győzködtem magamat zokogva.

- Ígérd meg! - kényszerített, hogy a szemeibe nézzek - Ígérd meg, hogy vigyázol a lányunkra és, hogy új életet fogsz kezdeni, ha meghalok! Új életet kell kezdened, ha nem leszek!

- Nem! - makacskodta még mindig zokogva - Nem kérhetsz erre!

- Ígérd meg! - erősködött Draco.

Szavak helyett csak a szemeimmel ígértem és az ölelésemmel.