Szembeálltam Féregfarkkal és mélyen a szemébe néztem. Féregfark félt, látszott rajta... és volt miért.

Megfogtam Féregfark kezét olyan hirtelen, amilyen hirtelen csak tudtam. Háttal fordultam neki, és miközben kicsavartam a szinte a kezét a hátamon "átgurítottam" és Ő háttal a márványpadlóra esett.

Még mindig nem eresztettem el a kezét, ezzel is bisztosítva, ha esetleg át akarna alakulni patkánnyá.

- Menj, Ginny és szólj Dumblendore profeszornak! - szóltam Ginnynek,úgy, hogy fel sem néztem.

- Miért én? - vitatkozott Ginny.

- Mert én féken tudom tartani Féregfarkot - néztem fel rá idegesen - És, mert te ismered a Minisztériumot, elvégre édesapád itt dolgozik! Én még visszamegyek!

Ginny bólintott és elrohant. Nagyon határozott. Valószínűleg tudta, hogy merre kell mennie.

Ismét Féregfarkra néztem. Szinte reszketett a félelemtől meg a fájdalomtól, amit a keze fájdalma okozott.

- Hogyan lehet visszajutni? Hogyan lehet kinyitni a csapóajtót? - kérdeztem fenyegetőzve.

- Én...én... - nyafogott - Én...

- Azt már tudom, hogy te! - mérgelődtem - De azt még mindig nem tudom, hogy merre kell visszamenni! - fenyegetően megszorítottam mégjobban a kezét, amitől felnyögött.

- Ugyan az a kombináció! - szinte sírt.

- Rendben! - egyeztem bele, de nem engedtem el - Akkor gyerünk! Én nem vállalom a felelősséget!