- Petrifikusz Totalus! - mondtam el a varázsigét, Féregfarkra mutatva Draco pálcájával.

Féregfark először vigyázz állásba állt, aztán ugyan ebben a pózban háttal a földre esett. A csapóajtó ismét eltűnt.

Inenntől minden gyorsan történt.

Harry, Draco és én odafutottunk Féregfark mellé, rászegezve a pálcát.

Harry elmormolta az ellen átkot Féregfarkra. A férfi felébredt és úgy reszketett, mint egy kocsonya. Tudta, hogy a mi kezünkben van a mocskos, patány élete.

- Engedje el Ginnyt és Hermionét, különben megöljük ezt a patkányt! - fenyegetőzött Harry.

Köpni, nyelni nem tudtam. Én nem akartam innen elmenni sehova, mégkevésbé itthagyni a fiúkat, de ahogy ismertem Harryt, volt egy terve.

- Két életet egy életért? - kérdezte diplomatikusan Voldemort.

- Ennek a patkánynak élete ennyit sem ér meg! - válaszolt Draco, aki kikapta a kezemből a pálcáját és a hát mögé húzott oltalmazóan.

- Ne...ne..ne, kérem ne öljenek meg! - nyafogott Féregfark.

- Fogja be! - üvöltöttük le mind a hárman.

- Nem hiszem el, hogy megölnétek... - vallotta véleményét a Fekete Mágus.

- Csak egy indokot adjon rá! - válaszolt csípősen Draco.

- Amellett jobbnak látom, ha a szüleink gyilkosával minél előbb végezzünk! Nekem lenne a legjobb! Higyje el! - válaszolt tovább Harry.

Voldemort szeme megakadt Féregfarkon. Valószínűleg tudta, hogy más nem végezné el Féregfark helyett a piszkos munkákat, amellett mégis csak Lily és James haláláért is nagyban segítette.

- Rendben! - válaszolt tömören Voldemort - de elmegy velük Féregfark!

- Tessék? - fakadt ki Ginny.

- Elmegy veletek Féregfark, hogy még véletlenül se tudjon meg senki semmit! Ő majd felügyeli mindenlépéseteket!

- De nem patkány bőrben! - követeltem.

- Rendben! - egyezett bele Voldemort.

- És nem lesz nála pálca, ahogy nálunk sem! - folytatam.

- Rendben! - egyezett bele már jóval fagyosaban.

Ismét volt egy ötletem...