Amint leértünk a Roxfort faláról, bekötötték a szememet és egy (valószínűleg női) vámpír a fülembe suttogta:

- Ne leskelődj, Hermione! - mondta csábos hangon - Mert akkor sajnos meg kell, hogy öljelek!

- Aha, persze! - kaffogtam, mikor még nem kötötték be a szememet - Ha leskelődnék sem ölnének meg! A főnüköknem igazán örülne neki! - mosolyogtam önelégülten.

- Tedd le! - szólt a vámpírnak, aki még mindig a vállán tartott. Az illető ledobott, de szerencsére nem estem el - Csak adj egy indokot és megteszem! - suttogtaközel hajolva hozzám a fogaiközött.

Én begurultam és erősen ráléptem a vámpír lábfejére, utána Ő megszeppent és feljajdult. A következő másottpercben, viszont áthajítottam a vámpírt a vállamon. A vámpír háttal a földre esett és én fölé hajoltam.

- Adtam indokot, mégsem öltetek meg, vagy szívtátok ki a véremet! - mosolyogtam.

Ekkor viszont egy hatalmas ütést éreztem a tarkómon, amit egy másik vámpír adott.

Elájultam az erős ütéstől...

                                        *

Egy hideg padlón ébredtem fel.

Egy dolgot éreztem: az erős ütést a tarkómra. Eleinte még látni is homályosan láttam.

Amikor vissza kaptam szemem világát  körül néztem, tarkómon a kezemmel.

Egy homályosan világos helyiségben lehettem. Csak fákják világítottak, de abból nem volt túl sok.

A "szoba" végén ott voltak a rácsok. Olyan volt, mint egy börtön. Kísértetiesen hasonlított a Malfoy-Kúria pincéjére, de mégsem az volt.

A másik dolog ami észrevehető volt, az az, hogy tök egyedül vagyok. 

- Csodálatos! - duzzogtam magamban beszélve, miközben odamentem a rácsokhoz és és megfogtam őket, hogy kinézzek. Nem tettem jól...

A rácsok érintésétől először áramütést éreztem magamon, aztán hátra lökött, a szembe lévő kőfalnak.

Úgy éreztem, hogy a bordáim vagy hat helyen eltörtek. de mivel tudtam mozogni, feltételezhető volt, hogy épségben vagyok.

- Hogyan fogok innen kijutni? - dörmögtem.

Lehajtottam a fejemet, de a tarkóm bánta, ezért vissza egyenesedtem.

Lépteket hallottam. Felálltam, hogy megnézzem ki az. Legnagyobb meglepetésemre...

- Féregfark? - lepődtem meg. Féregfarknak még mindig patkány kinézete volt arcformáját tekintve. Ruhája még mindig szakadt és arca, mint mindig unott arca volt.

Közelebb mentem a rácsokhoz, gondosan ügyelve, hogy még véletlenül se érjek a rácsokhoz.

- Üdv Hermione! - mosolygott - Hogy érzed magad a szobádban? - mosolygott.

- Ahogy a ruhádat elnézem ugyan úgy, ahogy te a sajátodban! - kaffogtam - Mi a helyzet Féregfark? Voldemort nem fizeti meg eléggé, hogy ennyi embert megölsz? - kérdeztem flegmán.

- Ne ejtsd ki a Nagyúr nevét! - emelte fel a hangját.

- Télleg, hol hagytad Voldemortot??