Már hajnalodot...

Mindenki ott várt Draco szobájánál (kivéve Ront, Mr. és Mrs. Weasleyt).

Harry vállára döntöttem a fejemet, úgy vígasztalt. Ginny, Fred vállán aludt el. Lupin is próbált vígsztalni. Rémszem is komolyabb volt a szokásosnál.

A percek nekem óráknak tűntek. Az órák, pedig örökkévalóságnak. Csak azok a képek peregtek előttem, amikor Dracoval együtt aludtunk, vagy csak amikor először megcsókolt a lépcső alatt. Hihetetlen volt, hogy most haldoklik.

A legroszabb az volt, hogy nem tudtunk semmit Draco állapotáról. Az igazgató nem jött ki azóta, amióta én este bementem Dracohoz.

Reggel hét órát mutatott az óra, mikor Mrs. Wsley lehívott minket reggelizni. Mindenki lement, kivéve engem. Én nem voltam éhes. És Ronnal sem szerettem volna találkozni a konyhában. Inkább fennt maradtam.

Harry viszont belémkötött. Még két lépcsőfokot sem ment le a "csapat", amikor Harry visszafordult hozzám és odajött.

- Gyere le enni! - utasított.

- Nem vagyok éhes, már mondtam! - ellenkeztem.

Harry megfogta a könyökömet és úgy "húzott le" a lépcsőn.

- Nem érdekel, akkor is eszel! - mondta, mikor már leértünk - Draco sem akarná, hogy éhezz!

Harry meggyőzött és én is lementem reggelizni.

A reggeli csendben telt, mivel Ron nem volt lennt az ebédlőben.

Miután ettem pár falatot, azonnal visszamentem a szoba elé.

- Boldog karácsonyt! - jött fel Harry - Így utólag is!

- Hát ez minden, csak nem boldog! - dörmögtem - Pedig igazán kíváncsi voltam, hogy mennyire örült volna Draco az ajándékának.

Egy kisebb szünet után Harry magához húzott.

- Meg fogja kapni az ajándékát! Tényleg! Ígérem! Minden rendben lesz! - vígasztalt.

- Csak legyen igazad... - sóhajtottam - Egyépként, hogy örült Ginny az ajándéknak? - kíváncsiskodtam.

- Örült neki, reggel odaadtam neki! - mosolygott.

Dumblendore professzor kijött a szobából és fájó tekintettel nézett rám, amikor nézett.

- Hogy van? - kérdeztem gyorsan, amikor felálltam, de amikor láttam, hogy milyen tekintettel nézett rám - Ugye...ugye nem!