Reggel Draco karjaiban ébedtem fel, aki a nyakamat símogatta.

- Jó reggelt, Hermione! - mosolygott.

- Neked is! - mondtam, de még nem voltam teljesen magamnál - Mióta vagy ébren? - kérdeztem most már frissebb hangulatban.

- Egy órája, körülbelül...

- Miért nem mentél le reggelizni? - kérdeztem összehúzott szemöldökkel.

- Néztelek... az is egy élmény! - mondta mosolyogva és megcsókolt.

- Menjünk reggelizni, mert éhen halok! - nevettem és felkeltem az ágyból.

Felvettem a köntösömet a hálóingemre és az ajtó felé vettem az irányt, de visszafordultam.

Odamentem Dracohoz (aki még mindig az ágyban feküdt) és feléhajoltam.

- Miért nem jössz? Nem vagy éhes? - kérdeztem.

Draco megfogta az arcomat és az arcához húzta és megcsókolt. Próbáltam elmenni, de nem tudtam (nem is akartam) és Draco visszahúzott az ágyba és felkönyökölt.

- Éhes vagyok! - nevettem.

- Pedig, Miss. Granger, most marad és nem megy sehova! - utánozta Draco, Piton undok modorát.

- Sajnálom, de én akkor is éhes vagyok és akkor is megyek reggelizni! - játszottam tovább.

Draco felkelt az ágyból és megfogta a kezemet. "kisegített" az ágyból és átkarolta a derekamat, amikor már mind a ketten felálltunk.

- Éhenkórász! - nevetett.

- Ez van! - vontam meg a vállamat és megcsókoltam - De most már tényleg megyek!

                                         *

A reggelinél Harry, Ginny, Ron, Draco és én voltam az asztalnál.

Mrs.  és Mr. Weasley a Roxmortsban voltak, hogy bevásároljanak nekünk egy-két dolgot az iskolába, Rémszem "őrjáratozott" , Lupin pedig jelentéseket olvasott a szobájában.

Mindenki csöndben volt az asztalnál.

- Kértek még pirítóst? - kérdeztem - Szívesen csinálok!

- Én kérek szépen! Nagyon finom lett! - dícsért Harry.

Végül mindenki kért még egyet. Még én is!

Ahogy készítettem a pirítóst láttam, hogy Ron és Draco erős "utállak, te görény!" pillantásokat váltanak. Kerestem egy témát, amivel elterelhetem a figyelmüket, de em találtam egyet sem...

Harrynek a szememmel jeleztem, hogy nézzen a két fiúra. Ő rájuk nézett és biccentett.

- Ron, nem tudod, hogy Lupin megkapta-e a bájitalát Pitontól? - kérdezte komolyságot tettetve.

- Nem! - válaszolta csípősen és tömören Ron, aki le em vette a szemét Dracoról, bár ez kölcsönös volt.

- Értem... Daco, odaadnád a... - Harry nem tudta befejezni a mondatot, mert Draco és Ron egyszerre álltak fel, farkasszemet nézve.

Én gyórsan kivettem a pirítóst, nehogy elégjen és vártam a fiúk reakcióját.

- Most mi az fene bajod van, Weasley? - kérdezte értetlenül Draco hangosan, Ronra meresztve szemeit.

- Neked mi bajod? Azért, mert Hermionét megkaptad, azt hiszed, hogy örömmel foglak itt látni? - üvöltötte vissza Ron - Bár abban is biztos vagyok, hogy valami halálfalós trükkel csábítottad el Hermionét!

- Vond vissza, Weasley! - fenyegetőzött a fogai között Draco.

Eddigre már mind a két fiú kimászott az asztaltól és úgy veszekedtek.

Harry a két fiú oldalára állt, hogy ha esetleg eldurvul a hejzet, megállítsa.

- Elég legyen! - üvöltöttem.

- Hermione, maradj ki ebből! - húzott a háta mögé Draco - Vond vissza, Weasley! - ismételte.

- Mit csinálsz? Engem is elkábítasz a halálfaló trükkjeiddel? - kérdezte flegmán.

- Ron, ne menj túl a határon! - tanácsolta Harry.

- Weasley! - szólította meg Draco - Kettőnk között te bántottad Hermionét, amíg itt voltunk, ha jól emlékszem?! - mondta önelégülten.

- Most már tényleg elég legyen! - üvöltöttem - Egyikőtök rosszabb, mint a másik! Ron! - fordultam a fiúhoz - Értsd meg, kérlek, hogy nem téged, hanem Draot szeretem teljes szívemből! Dumblendore megbízik benne! Neked sincs semmi okod kételkedni benne!