Jó reggelt! - köszönttünk kórusban Harryvel.

- Jó reggelt! - köszöntek vissza.

- Azonnal adom a reggeliteket, kedveseim! - sürgött Mrs. Weasley.

- Ráérünk, csak nyugodtan, Mrs Weasley, köszönjük! - mondtam, miközben leültünk az asztalhoz.

Mr. Weasley még mindig nem volt teljesen magánál. Inkább csak mosolyt erőltetett magára.

- Jól aludtatok, kedveseim? - kérdezte Mrs. Weasley miközben odaadta nekünk a reggelit.

Én hirtelen összenéztem Dracoval és sunyi mosoly futott át az arcunkon.

- Az túlzás! - mormolta Mr. Weasley.

- nem tőled kérdeztem, Arthur! - tette mosolyogva csípőre a kezét.

- Ja, bocs Molly! - mentegetőzött - Elég álmos vagyok.

-Jó reggelt, fiatalok! - jöttek le az ikrek mosolyogva - Az élet szép, jó és humoros! - mondták nekem, miközben mellém ült Fred és kacsintott egyet.

- Örülök, hogy jó kedvetek van! - mosolygott Mrs. Weasley és az ikreknek is osztott reggelit.

- Mi történt? - súgtam értetlenül Fred fülébe.

- Két csaj elfogadta a randi meghívásunkat! A világ gyönyörűségei és nagyon jó fejek! - suttogta vissza a fülembe fülig érő szájjal.

Elnevettem magamat és ismét enni kezdtem.

Lassan Ginny is lejött Lupinnal.

Mindenki lennt volt az ebédlőben, kivéve Ront.

Mindenki nevetett és viccelődött kivéve a felnőtteket. Ők különösen komolyak voltak.

Hirtelen az ikrek, Harry, Ginny, Draco, Mrs. Weasley, Mr. Weasley és Lupin is az ajtó felé fordult.

Én is megfordultam. Ron volt az.

- Jó reggelt! - ásított - Mi a reggeli? - kérdezte álmosan.

Mr. Weasley jelzett, hogy áljunk fel. Ő legyintett a pálcájával és az asztal a konyha szélére csúszott a székekkel együtt. Egyet kivéve. Egy szék középre röppent.

- Én is az asztalnál szerettem volna enni! - lepődött meg.

- Majd eszel, ha a beszélgetésünk után még mindig lesz étvágyad! - mérgelődött Mrs. Weasley villámokat szóró szemmel - Ginny! Kérlek menjél fel a szobádba!

- De anyu!

- Most! Ez most nem tartozik rád! Menjél! - parancsolt Mrs. Weasley.

Ginny tudta, hogy most nem szabad ellent mondania anyjának, ezért felment, de előtte George még a fülébe súgott valamit.

- Ronald, ülj le a székre! - mutatott a székre Mr. Weasley.

Ron aggódva de leült a szoba közepén található székre.

Draco gyengéden átkarolta a derekamat és gyűlölködő pillantásokat váltott Ronnal.

Fred odament az ajtóhoz és becsukta.

- Ronald Weasley! - kezdte emelt hangon Mrs. Weasley - Mi a fenét csináltál tegnap este?!

- Mit... - gondolkodott Ron - Amikor megjött Malfoy én nem mentem le és lefeküdtem.

- Lefeküdtél?! - kapkodott levegő után Mrs. Weasley - Akkor mit kerestél körülbelül három óra múlva Draco megjövetele után a folyosón?

- Én nem mentem sehova! - mérgelődött.

Draco mellettem már remegett a dühtől, olyan mérges volt.

- Akkor miért üvöltött segítségért szegény Hermione és miért kellett róla leszedni?! - üvöltött Molly.

- Nem tudom mi ütött beléd fiam! - szomorkodott Mr. Weasley - De nagyot csalódtam benned! Amikor anyád elmesélte nem hittem el, hogy ilyen fiút neveltem! Nem hiszem el, hogy egy Weasley vagy!

- Elég! - üvöltöttem - Elég legyen! - odamentem a bűntudatos Ron mellé - Elég legyen! Én nem hibáztatom Ront! Valóban félelmetes volt, de az csak az alkohol miatt volt, nem pedig önmaga! - bizonygattam.

- Hermione! - szólt Draco - Rendben van, hogy először megbocsátasz neki elvégre a barátod, de ha valaki kétszzer vetemedik ilyenre?! - mérgelődött.

- Tessék? - fordult Mr. Weasley Draco felé - Úgy érted már volt ilyen?

- Volt! - hajtotta le sajnáló szemmel Harry a fejét - Sajnos már történt ilyen.

- Hát ez szép, öcsi! - kapcsolódott a beszélgetésbe George mérgesen.

- Ezt nem képzeltem volna rólad! - mérgelődött Fred is.

- Én...én... - nyökögött Ron.

- Egy szót se többet, Ron! - szólt erélyesen Arthus - Elvesztetted a szememben a becsületet! Takarodj fel! Nem akarlak látni! Takarodj!

Ron felállt és kiment a konyhából.

Mr. Weasley annyira dühöngött, hogy a székbe (amin Ron ült) belerúgott.

- Sajnálom, felmegyek! - sajnálkozott.

Amikor kiment a konyhából Mr. Weasley Lupin jelzett, hogy utána megy.

Mrs. Weasley odajött hozzám.

- Sajnálom, kedvesem! Az Ő nevében is! Nem is tudom, hogy mi történ vele!

- Semmi baj! - szomorkodtam.

- Bocsássatok meg, de én is felmegyek Arthurhoz! - azzal kiement Ő is.

Felállítottam a széket. Leültem és végigfutottak egy-két másottperc alatt a szörnyű jelenetek.

Sírva fakadtam. Az ikrek, Harry és persze Draco próbáltak vígasztalni.

Vége! Ennyi! Többé már semmi nem lesz ugyanolyan! Semmi!