Amikor megérkeztünk a Főnix Rendjére már mindenki várt minket.

Legalább is Ronon kívül mindenki.

Még Fred és George is lennt várt minket.

- Jól vagytok, kedveseim? - kérdezte aggódva Mrs. Weasley, miközbe ölelt minket.

Lupin, Mr. Weasley is fogadták Dracot. Mindenki örült, hogy itt van, kivéve az ikreket, akik utálkozó tekintettel néztek rá.

Fred odament és undok képpel adott neki egy klucsot.

- Ez a szobád kulcsa! - szólt flegmán Fred.

Draco elvette a kulcsot, de az a kezében felrobbant.

Az ikrek és Draco felnevettek.

- Isten hozott! - nevetett Fred megveregetve barátságosan Draco hátát, aki erre megtorpant.

Harry elkapta, mert elvesztette az egyensúlyát.

- Jajj! De buta is vagyok! Hermione, Harry, Fred, George kérlek kísérjétek fel, Dracot a szobájába!

- Azonnal megyünk mi is! - szólt barátságosan Lupin - Egy élmánybeszámolóval tartoztok! - húzta fel a szemöldökét.

A fiúk és én felkísértük Dracot a szobájába, ami Harry és az én szobám mellett volt.

Draco lefeküdt az ágyára.

Nagyon roszz állapotban volt. Sokkal fehérebb is volt, mint szokott lenni, amit Fred meg is említett.

- Kösz, erre volt szükségem! - válaszolt flegmán.

- Nézd a jó oldalát, Hermione! - szólt Fred átkarolva a nyakamat, mintha valami nagy mondat következne - Legalább a humorérzéke megvan!

                                    *

Két óra múlva elbúcsúztam Dracotol és mindenki elment aludni. Illetve csak elindultam Harryvel, amikor a másik szobából Ron kijött (végre).

- Nha megjött életed szerelme? - kérdezte flegmán.

Hirtelen a vér is meghűlt bennem. Látszott, hogy Ron ismét "becsípett".

Mivel Harry lement a konyhába a felnőttekhez, a többiek pedig aludtak, ezért egyedül voltam a "folyosón" Ronnal.

- Nha...mi van? - kérdezte ismét részeg hangon - Nem válaszolsz? Annyira se méltatsz, hogy válaszolj?!

- Ron...nyugodj meg! - kérleltem - Nyugodj meg! Te részeg vagy! Menjél aludni, az jót fog tenni!

- Szerinted én aludni akarok? Egyedül...abban a nagy szobában? Olyan...olyan...nagy! Gyere velem! Nem akarok egyedül aludni!

- Ha akarsz, ha nem egyedül fogsz aludni! - mondtam már kicsit határozottabban.

Hátrálni kezdtem. Féltem Rontól.

- Miért félsz? Én nem bántalak! - jött közelebb Ron.

- Ron, kérlek! Menjél lefeküdni! - kérleltem ismét.

- Nem! Gyere velem!

Ron közelebb jött. Még közelebb. Én nem tudtam tovább hátrálni, amikor éreztem, hogy falnak ütközik a hátam.

Aztán Ron nem bírt magával. Megragadta a derekamat és magához húzott.

- Engedj el, mert sikítani fogok! - kérleltem és közben próbáltam magamról "lekaparni", miközben Ő magához húzott és a nyakamat csókolta.

Amikor már ez után sem engedett el, betelt a pohár.

- Segítség! Segítség, kérem! - üvöltöttem - Segítség!

Harry és a felnőttek értek oda leghamarabb. Draco is kijött a szobájából, utána pedig az ikrek és Ginny jött ki.

Lupin leszedte rólam Ront. Dracot lefogta Harry, nehogy megverje, Ginny odajött vígasztalni.

Mrs. Weasley felelősségre próbálta vonni Ront.

- Mit csinálsz? - üvöltötte - Mit képzelsz magadról Ronald?

- Anya! - kerekedtek el a szemei - Szia! Tudtad, hogy Hermione a barátnőm lett? - kérdezte értetlen arccal.

Draco lendülettel elindult, de Fred és Harry lefogták.

- Ha ezt Arthur látta volna! - mérgelődött Mrs. Weasley.Mr. Weasley valóban nem volt, mert kémkedett. - De ne félj! Meg fogja tudni! - azzal lekevert neki egy pofont.

                                 *

Körülbelül háromnegyed óra múlva elmentünk lefeküdni, de a házban senki nem tudott aludni, kivéve Ront, akit az alkohol elnyomott.