Lucius önelégülten mosolygott.

- Hogy érted azt, hogy vártad Hermionét? - kérdezte emelt hangon Draco.

- Csalódtam benned fiam! Természetesen a vak is látta rajtad, hogy mennyire szereted Grangert! Ebből könnyű volt lekövetkeztetni, hogy Granger is szeret ennyire! Innentől már csak el kellett veled játszanom a nagy csetepatét, megjegyzem igazából is megérdemelted! Szóval tudtam, hogy a Főnix Rend kémjei nézik a házat.

- Maga tud a Főnix Rendjéről? - kérdeztem értetlenül.

- Igen! Nem olyan régen szereztünk róla tudomást! Természetesen nem csak Dummblendore kémkedik utánunk, hanem mi is kémkedünk Dumblendore után! Nekünk is vannak kémeink!

- És most mért mondja ezt el nekem? - kérdeztem, bár tudtam a választ.

- Azért, mert már nem mondhatod el senkinek! - Lucius pálcát rántott és rám szegezte, de Draco nagy meglepődöttségemre elém állt - Rendben, akkor te halsz meg elsőnek!

- Capitulatus! - halladszott egy kevésbé mély hang.

Lucius a falnak esett annyira, hogy elájult és a pálcája a fiú kezében landolt.

- Harry! - örültem - De te, hogy... - csodálkoztam.

- Tudtam, hogy ott hagysz és azt is tudtam az ablak segítségével, hogy elástad a seprűket! Azután már csak követtelek! De, most gyertek!

Harry elindult fel a lépcsőn mi pedig követtük. A felső ajtónál megáltunk.

- A bajárati ajtóknál újabb vámpírok vannak! - suttogta.

- Újabb? - kérdezte értetelnül Draco.

- Kettőt ott is megöltem! - mosolyogtam.

- Tessék, Draco ezt vedd fel, hogy ne legyél túl feltűnő! - Harry elővett a zsbéből egy összegyűrt kockás inget.

- Nem látnak meg, ha felveszem az inget? - kérdezte értetelnül.

- De, meglátnak, csak nem látják a hegeidet ebből következik, hogy azt sem tudják, hogy ellenség vagy!

- Mi van? Te csak úgy besétáltál? - kérdeztem értetelnül.

- Aham! Készen vagytok? - suttogta -Mindenki vegye föl a fapofát!

Teljes nyugalommal kisétáltunk az ajtón.

Harry elővett a bokorból három seprűt.

Mind a hárman felszálltunk egy-egy seprűre.

                                  *

- Akkor most hova megyünk? - kérdezte értetlenül Draco, amikor már tíz perce utaztunk.

- A Főnix Rendjére! - jelentette ki komolyan Harry.

- De hát oda nem engedik be! - értetlenkedtem.

- De igen! Elmondtam, hogy Draco megváltozott, és hasznos ifókat td adni. Dumblendore professzor rábólintott!

- És a többiek? - kérdeztem értetelenelül.

- Még Mr. Weasley is tárt karokkal fogja várni! Mindenki örül, hogy nem lett olyan, mint az apja.

- Mi az a Főnix Rendje? - kérdezte értetlenül Draco.

Harry és én elmeséltük...és lassan meg is érkeztünk...