Leültem az ágyam szélére, Harry pedig velem szemben ülnt a saját ágyára.

- Meg kell tudnom, hogy mi van vele! - aggódtam - Elmegyek a Malfoy-kúriára és megkeresem Dracot!

- Nem mész sehova! Megígértem Draconak, hogy vigyázok rád! Megértetted? Itt maradsz  a házban!

- Várjak tétlenül? - pattantam fel az ágyról és az ablakhoz mentem és kibámultam az ablakon - Ki tudja mit csinál vele éppen Lucius! Lehet, hogy... bele sem merek gondolni.

Könnyek gurultak le az arcomon.

Kopogtattak az ajtón.

Letöröltem a könnyeimet.

- Tessék! - szóltam a kinnt lévőnek.

Ron jött be az ajtón.

Próbáltam a legtermészetesebb arcomat "felvenni".

- Hogy vagy, Hermione? - kérdezett.

- Jobban. - mondtam egykedvűen, azzal visszafordultam az ablakhoz.

Ismét kopogtattak, de ez alkalommal Mrs. Weasley azonnal be is jött.

- Jobban vagy, kiskincsem? - kérdezte aggódva.

- Igen, köszönöm. - mosolyogtam kedvesen.

- Jól van, kedves! Magatokra hagylak titeket... - mosolygott, azzal kiment az ajtót pedig becsukta maga után.

Harry, Ron és én a szobában maradtunk.

- Biztos jól vagy? - ismételte a kérdését Ron.

- Nem! - üvöltöttem, mivel a szoba hangszigetelt átkokkal volt megszórva - Nem vagyok jól! Képzeld, nem! Dracot éppen kínozzák és én itt várok a hírre, hogy az apja megölte!

- Mi közöd van neked Malfoyhoz? - mérgelődött Ron.

- Hagyd már abba, Ron! - állította le Harry Ront - Hagyd abba!

- Menj ki, Ron! - utasítottam - Menj ki!

Ron kiment. Harry és én kettesben maradtunk.

- Ma este elmegyek a Malfoy-kúriára! - határoztam el - Elmegyek Dracoért!

- És utána hova viszed? Mégha sikerülne is kiszabadítanod.

- Nem tudom! Nem tudom! Elviszem hozzánk, vagy visszamegyünk a Roxfortba. Akármi jobb a Malfoy-kúriánál!

- Akkor is szólni kéne valakinek! Lupinnak vagy egy Rend-tagnak!

- Dumblendore professzor megértené! Szólnunk kell neki!

- Rendben, Hermione! Kérdezzünk utána, hogy hol van!