Reggel nyúzottan ébredtem.

Dumblendore professzor megengedte, hogy nekem és Harrynek ne keljen bemennünk az órára. Próbáljuk meg feldolgozni az eseményeket.

Amikor felkeltem lementem reggelizni.

A Nagyteremben Ron és Neville (inkább Ron) már szétkürtölte a tegnap este történteket, de azt, hogy Harry és én testvérek lennénk, azt Harryre hagyta.

Nem kellett titokban tartani, hisz Voldemort már úgyi tudta.

Az összes Griffendéles gratulált, de fogalmam sem volt, hogy miért. Azért, mert csak most tudtam meg, hogy az életem egy nagy hazugság?! Ennek ki tud örülni???

Amikor leültem Harry mellé, még akkor is mesélt Ron.

- De ekkor a vámpírok előjöttek! - mesélte a negyedikeseknek - Az egyik rám vetette magát! Mindegyikünkön volt egy! Harryn kettő is! Hermionénak köszönhetően megtudtam, hogy egy fadarabbal kell megölni őket és amikor rám akart esni a vámpír és a potot belédöftem és BUMM! Porrá változott!

Harry és én mosolyogva összenéztünk. Én döftem le a vámpírt.

- Hagyd már abba, Ron! Csak a szívbajt hozod rájuk! - fegyelmeztem.

- Jó, jó, de ezt még befejezem!

A reggeli további része nyugodtan telt. Mikor úgy éreztem, elég volt az evésből fel akartam menni a lépcsőn.

- Hermione! - megfordultam a megszólításra.

Malfoy szólított meg.

- Nem akarok veled beszélni! - duzzogtam.

- Én viszont igen! Nem az...

- Történt amit láttam?! - vágtam közbe - vagy azzal jössz elő, hogy " Félre érted a helyzetet!" vagy " Ő mászott rám, én nem tehetek semmiről!" esetleg a " Az a csók nem jelentett semmit!" szöveg most a menő?

- Ne duzzogj! - kérlelt. Közelebb jött. Még közelebb. Már csak centik választottak el tőle. - Mit akarsz hallani? Még ha nem is tettem semmit. - suttogta a fülembe, amitől én teljesen elgyengültem.

Draco a megcsókolta az arcomat, aztán az ajkai érintették az enyéimet.

- Hagyd ezt abba! - kérleltem, miközben a nyakamat csókolta, mert tudtam teljesen elgyengültem.

Draco rám nézett. A szemeimbe.

- Ha akartál volna, már elmehettél volna...

Draco ismét megcsókolt, de mostmár átkarolta a derekamat, én pedig az Ő nyakát.

Miután elváltak ajkaink egy ideig csak néztük egymást.

- Nem kéne órára menned? - kérdeztem.

- Csak úgy megyek, ha tudom, órák után találkozunk!

- Rendben! - mosolyogtam.

Draco ismét megcsókolt, azzal elment órára.

                                         *

- Hogyan mondjam meg a szüleimnek, hogy Ők nem is a szüleim? - kérdeztem Harryt a klubhelyiségben, amikor még mindenki órán volt.

- Miért kéne elmondanod? Amiről nem tudnak, az nem fáj! Jobb, ha hagyod annyiban! Te tudod, de ez nem befolyásol semmit, hisz ugyanúgy szereted őket.

- Igazad lehet...