Dumblendore professzor felvezetett minket az irodájába.

Neville még mindig remegett Ronnal együtt.

Én és Harry másra voltunk kíváncsiak. Vajon mire célozgatott Voldemort?

Dumblendore leült az asztalához, de Nevillet és Ront visszaküldte a hálótermükbe. Csak én és Harry maradtunk.

- Van valami, amit már régen el kellett volna mondanom nektek... - kezdte fájdalmasan az igazgató - nem is tudom, hogy hol kezdjem.

- Talán az elejétől! - mérgelődött Harry.

- Rendben! - védekezett - Abban az időben, amikor Harry és te még meg sem születtetek, nehéz és veszélyes idők voltak. Voldemort erős volt. Egy-két varázslótól tartott.

- Magától félt! - vágtam közbe.

- Igen, valóban! Tőlem félt, de másoktól csak tartott. Harry szüleitől, Lilytől és Jamestől is tartott. Ezért ölte meg őket. Harryt pedig a jóslat miatt ( Harry elmesélte már a jóslatot).

- Ezt eddig is tudtuk! - türeletlenkedett Harry.

Dumblendore bólintottazzal folytatta.

- Viszont, kevesen tudták, hogy Lilynek és Jamesnek nem egy gyermekük született.

- Tessék? - fakadt ki, ismét Harry.

- Igen, Harry! Van egy ikertestvéred. A testvéred a támadás ideje alatt nem volt otthon, a házatokban. Ő velünk volt a Főnix Rendjén. Voldemort ezért sem tudta meg, hogy van egy testvéred. Ő a jóslatnak csak az első felét hallotta, amiben csak egy gyermekről volt szó. És mivel nem is látta a másik gyermeket, nem is hitt benne.

- Mi lett ezután Harry testvérével? - kérdeztem.

- Miután Harryt elvittük a nágybácsikájához, addig a testvérét egy másik családhoz, akiknek valóban volt egy gyermekük, de a gyermek meghalt egy tüdőgyulladásban, ezért mielőtt megtudhatták volna a szörnyű hírt, mi becsempésztük Lily és James gyermekét a halott kislány ágyába.

- Vagyis lánytestvérem van! - hüledezett Harry.

- Szóval a gyermek úgy élte le az életét, hogy más anyja és apja volt? - csodálkoztam.

- Ez volt az egyetlen reményünk! - védekezett Dumblendore - Ezután más születési adatokat adtunk a gyermeknek. Más hónapra és napra tettük a születésnapját, hogy még véletlenül se tudja meg Voldemort, hogy Harrynek egy ikertestvére van.

Dumblendore beletemetkezve gondolataiba, csak az asztalt bámulta.

- Igazgató úr! - szólította meg Harry - Ki a testvérem?

- Hermione! - emelte fel felém a kezét.

- Tessék? - fakadtunk ki mind a ketten.

- Igen! - szólt lágyan Dumblendore - Ti ketten ikertestvérek vagytok.

Pár perc múlva én is megszólaltam.

- De...de akkor a szüleim nem is az igazi szüleim! Nem is vagyok sárvérű és eredetileg nem is Granger a nevem!gondolkodtam hangosan.

                                    *

Háromnegyed óra múlva visszafelé haldtunk a Griffendél toronyba.

- Hihetetlen... - álmélkodtam.

- Mi ezen olyan hihetetlen? - nevetett Harry és egyik kezével átkarolta a nyakamat, úgy sétáltunk lassan tovább - A húgom vagy. Mostmár hivatalosan is aggódhatok érted!

- Nana! Csak két perccel vagy idősebb! - nevettem.

Malfoy jött velünk szemben.

- Granger! - állt meg előttünk, bár elég furcsán nézett ránk, ahogy Harry átkarolta a nyakaamt az egyik kezével - Beszélnem kell veled!

- Nem! - ellenkeztem - Eszem ágában sincs veled beszélgetni!

Harry kérdőn nézett rám.

- Én nem csináltam semmit! - kezdte a védőbeszédjét - Te viszont azonnal kikezdesz Potterrel? - mérgelődött, azzal tovább állt.

- Komolyan azt hiszi, hogy járunk? - kérdezte nevetve.

- Aha! - nevettem fel.