Méghogy Ron szerelmes lenne belém...Biztos csak aggódott és mert mi tényleg többek vagyunk, mint barátok...tényleg csak úgy értette...

Á! Ne áltasd magad! Harryvel vagy jóba, nem pedig Ronnal! Csodás! Most amíg nem talál új lányt addig ennek a hármas triónak annyi!

Csak ezek a gondolatok jártak a fejemben, amikor öltöztem.

A mai nap szombat volt, ezért nem kellett aggódnom a tanórák miatt, de Ron miatt annál inkább.

A reggelinél sem szóltunk egymáshoz. Nekem nem lett volna ez természetes dolog. Meg gondolom neki sem...

Szóval a reggeli csendes volt és nem történt semmi zűr...

Igen ám, de itt Dracko jött a problémák sorában.

A fiú jelzett, hogy a Nagyteremben, amikor felállt, hogy kövessem. Ron és Harry nem láthatták a jelzést, mert Ők Drackonak háttal ültek.

- Ööö...nem vagyok éhes! Elmegyek sétálni... - hazudtam.

Harry természetesen észrevette, hogy nem stimmel valami, ezért azonnal rá is kérdezett.

- A könyvtárba! Megnézek egy könyvet!

Elindultam a Nagyteremből kifelé. Amikor kiértem Malfoy a lépcsőnél várt.

Eltátogtam neki, hogy a könyvtárba menjen. Biztos voltam abba, hogy Harry észrevette a lódításomat és követni fog.

Malfoyal két külön úton mentünk fel, de végül is mind a ketten felértünk.

Ott elmentünk az én eldugott sarkomba, ahova senki nem szokott járni.

A ,,bázisomon" Volt egy sztal és két szék.

Én leültem az egyik székre, de Dracko nem ült le. Ő a falnak támasztott háttal nézett rám.

- Miért kellett a könyvtárba jönnünk? - kérdezte értetlenül.

- Harry gyanakszik. Illetve Ron is, de Ő nem lesz mostanában az Ő szemszögéből bunkó, nem fog keresni. De Harry viszont több, mint valószínű, hogy keresni fog.

- Gyanakszanak? Hogy érted ezt?

- Nem tudom! Tegnap Ron meg is említett téged. De az csak a vonatút miatt volt biztos. De Harry...Ő egy keményebb dió!

- És most követtek?

Felálltam, kikukucskáltam a könyvespolc mögül, de senki nem jött.

- Nem, nem jön senki. - Dracko felé fordultam - Most mi van veled? Velünk?

- Nem tudom...minden úgy megváltozott...de ha apám megtudná, akkor megölne engem is és téged sem kímélne... - Dracko szemében életemben előszőr szomorúságot láttam.

Odamentem hozzá. Közel. Nagyon közel...

- Nem lehetsz azzal akivel akarsz? - kérdeztem szánakozva és értetlenül.

- De. - emelte fel a fejét, hogy a szemembe nézhessen - Csak nem lehet Griffendéles, Hollóhátas, Hugrabugos és hajlania kell a bunkóságra.

- Háát...azt hiszem nem én vagyok életed párja  a feltételeket megtekintve! - mosolyogtam.

- Csak apám szerint nem te vagy életem párja...

- És szerinted? - kérdeztem sunyi mosolyal.

Dracko nem vélaszolt, csak felemelte a fejemet és gyengéden megcsókolt.

- Ezt igennek veszem! - nevettem.

- Reméltem is, Hermione!

Hihetetlen...Hermionénak nevezett!

Gyorsan ellöktem magamt Drackotol, levettem egy könyvet magamnak.

- Jön, Harry! Menj arrébb, mintha keresgélnél a könyvek között! Gyerünk!

Dracko arrébb ment két polccal.

Én vártam, hogy belépjen a könyvtár ajtaján. Honnan tudtam, hogy be fog jönni? Nem tudom! De valahogy éreztem...

- Szia Hermione! - mosolygott mögöttem Harry.

- Szia! Hogy kerülsz ide? - játszottam meg a meglepődöttet.

- Csak meglátogattalak, de ahogy látom minden rendben van...Ron miatt nincs lelkiismereted, ugye?!

- Háát...ezen a dolgon tunánk vitázni!

- Miért? - Harry leült mellém - Miért van bűntudatod? Azért mert Ron szerelmes beléd?

- Inkább az, hogy a barátságnak annyi. Nem hiszem, hogy már ugyan olyan lesz. Ezek után legalább is. Tegnap este óta már semmi nem lesz olyan! Semmi...

- Ugyan! Majd minden meglesz oldva! Minden... Adj egy kis időt neki! Aztán majd kiheveri...talál egy másik lányt aztán lenyugszik.

- De mikor? Ugyan, mikor?!

- Majd...kicsit türelmesnek kell lenned!

Bólintottam.

- Jól van. Én megyek...jó olvasást! Szia!

- Szia!

Felálltam és halkan ismételgettem Dracko hangját.

- Dracko, Dracko!

Dracko kijött a másik polc mögül.

- Miért nem mondtad, hogy Weasley szerelmes beléd?