Sokat gondolkodtam az este Ronon.

Ne hazudj Hermione! Valami baj van vele! De mi? Legutóbb akkor nem beszél velem, ennyi ideig, amikor azt hitte, hogy csámpás megölte makeszt.

Reggel gyorsan felöltöztem és lementem reggelizni.

Harry már lennt volt a Nagyterembe és reggelizett.

- Hol van Ron? - érdeklőttem, amíg leültem.

- Nem tudom...valahova elment...csak azt tudnám, hogy hová...este azt mondta, hogy később jön fel. Azóta nem is láttam.

- És ha valami baja van? - aggódtam.

- Akkor nem ment volna el magától... - nyugtatott.

- És tudod, hogy mi baja van? Rám mérges? Vagy csak tegnap rossz kedve volt? Vagy csak alapból bunkóbb lett a nyáron?

- Igen, tudom mi baja, de nem mondhatom el... te sem örülnél, ha elmondanám a te titkodat Ronnak... Nincs nagy baja csak fudallja a lelkiismeret...

Nagyot sóhajtottam. Nem értettem az egész dolgot, de ha Harry mondja...

El kezdtem enni, de éppen kiosztották az órarendeket.

- Dupla bájitallal kezdjük az évet... - sopánkodott Harry.

- A Mardekkárosokkal... - folytattam.

Szívem mélyén egy kicsit örültem, hogy a Mardekkárral leszünk, mert akkor ott Malfoy megmutatja, hogy mekkora egy bunkó és akkor végre kiverhetem a fejemből.

Harry és én lementünk a bájitalteremhez, de Ron még mindig nem jött meg.

- Hol van Ron? - suttogtam, mikor még csak vártunk a folyosón Pitonra.

- Mindjárt itt lesz...

- Állj! A reggelinél még azt mondtad azt sem tudod, hogy hol van, most pedig tisztában vagy azzal, hogy időben itt lesz?

- Csak nyugtattalak! Halvány fogalmam sincs, hogy hol van ennyi ideig...

A Mardekkárosok is megérkeztek csapatban. Malfoy is ott volt.

Mond már valami bunkót! Valamit, amitől ki tudok belőled ábrándulni! Nevezz sárvérűnek, vagy szólj le engem valamiért! - gondoltam magamba.

De hiába...Malfoy csak rám-rám nézett de semmi lenéző pillantás vagy csak egy sunyi mosoly sem volt az arcán.

Méltóságteljesen nézett rám. Máshogy, mint szokott. Semmi harag nem volt a szemében. Ellenkezőleg...inkább érzelmekkel teli...

- Mit nézed annyira Malfoyt? - szólt mögöttem gúnyosan Ron.

- Ron! Hol voltál? Azt hittem elkésel!

- Válaszolj! Miért nézed annyira azt a bunkót? - mérges volt Ron.

- Semmit. Nem Malfoyt néztem! A másik: Miért kéne nekem mindenről beszámolnom?

- Mert a barátod vagyok!

- Húúú...én azt hittem a barátság két oldalú fogalom! De ahogy látom nálunk nem...

Ron már nyitotta a száját a válaszra, de Piton jött, ezért csöndben maradt és hagyta, hogy enyém legyen az utolsó szó.

Harry, Ron és én az utolsó padba ültünk, de feleslegesen.

- Örömmel jelenthetem be, hogy új ülésrendet alakítottam ki! Mindenki oda ül, ahova mondom.

Mindenki csalódott volt. Még a Mardekkárosok is.

- Első pad: Granger és Pansy...Én és a Mardekkáros lány el is indultunk, de Piton arcán egy sunyi mosoly jelent meg. Előre féltem...

- Mégsem! Első pad: Granger és Malfoy.

Na ne! Így még közelebb leszek hozzá! Nyugalom...nyugalom...csak az egész évet kell kibírnod mellette...

Leültem az asztalhoz. Malfoy is mellém ült .

Mind a ketten zavarban voltunk. Szinte már vártam a csúfolódó megjegyzéseket, de hiába. Amikor már mindenki megkapta a padtársát elkezdődött rendesen az óra.

Az egész óra nyugodt és csöndes volt. Együt kellett elkészítenünk a bájitalt és az is sikeres volt. Minden jól ment.

                                         *

Este vacsorázni mentem.

Ahogy jöttem le a lépcsőn, egy hideg kéz megragadta a kezemet és a lépcső mögé ráncigált.

Ott láttam meg, hogy Malfoy ,,vezetett" be a lépcső alá, ahol senki nem látott.

- Mi van? - kérdeztem duzzogva, pedig örültem, hogy ilyen helyzetbe kerültem Malfoyal.

- Ez én kérdezhetném tőled!

- Mire célzol ezzel? - féltem, hogy észrevette Malfoy, hogy nem egészen úgy nézek rád, mint régen.

- Nem érzed? Nem érzed, hogy valami más lett? Veled...

- Velem? Inkább veled! Te változtál meg!

Malfoy közelebb jött hozzám... egy lépés...két lépés...három lépés...és már ott állt hozzám centi méterekre...

- Nem lehet, hogy mind a ketten megváltoztunk? - suttogta a fülembe.

Én nem tudtam mit mondjak erre.

Csak azt tudtam, hogy teljesen elgyengültem, ahogy Malfoy közelebb jött és éreztem a lehelletét.

Malfoy felemelte a kezét, megsimogatta az arcomat.

Érdekes érzés volt, ahogy Malfoy az arcomat cirógatja és közben mélyen a szemembe nézett. A szürke szemei az én arcomat fürkészte.

Aztán Malfoy közelebb hajolt...az ajkaink között csa pár centi volt, aztán megérintette az ajkai az enyémet.

Gyengéden megcsókolt...érdekes volt. mindig azt hittem, hogy egy durva szerető, de éreztem, ahogy a kezei támasztják a fejemet és ahogy én a nyakát átkaroltam.

Elkaptam a fejemet és észbe kaptam. Távolabb mentem és hátat fordítottam Malfoynak.

- Ezt nem kellett volna... - sopánkodtam.

- Igaz... - hagyta rá - ha az apám megtudná...

- És, ha Harry megtudná...

Malfoy mögém lépett és megfordított. Ismét megcsókolt, de most már szenvedélyesebben. Miután elváltak ajkaink, Malfoy még nem engeedte el a derekamat én pedig a nyakát még mindig átkaroltam.

- Bár ha titokban folytatnánk, akkor esetleg... - álmélkodott Malfoy még mindig a szemmbe nézve.

- Talán...lehetne róla szó...

Malfoy ismét megcsókolt. De ez a csók után el is engedett.

- Rendben... menjél! Még találkozunk.

- Aha...szia! - köszöntem el, amikor visszamentem a megtervezett útvonalon a Nagyterembe.

Mi van velem? Nem vagyok normális! Nem vagyok normális! Ez biztosan csak a pillanati hév volt! igen! Többet nem fordul elő! Nem fordulhat elő!

A Nagyteremben már mindenki bennt volt.

- Hol voltál, Hermione? - kérdezte Ron, amikor leültem az asztalhoz.

- Nem minegy?!

- Nem!

- Hát legyen! - vágtam vissza szúrósan - Semmi közöd hozzá, hogy hol voltam.

A Nagyterem ajtaján Malfoy is bejött. Rám nézett. Szemeztünk, de aztán gyorsan elkaptuk a fejünket, nehogy feltűnő legyen a dolog.

- Vele voltál? - kérdezte mérgesen Ron - Malfoyal voltál? Vele, igaz?

- Hát te nem vagy normális! - játszottam a meglapődöttet - Nem hiszem el, hogy ilyen hülyeség megfordul a fejedben! Bocs Ron, de te egy hülye vagy! Még, hogy én és Malfoy... - csóváltam a fejemet - inkább azt mond meg, hogy te miért kerülsz el minket, legalább is engemet!

- Azért mert, nem úgy szeretlek, mint egy barátot! Többet érzek irántad! - szökött ki belőle.

Én csak döbbenten ültem ott. Nem értettem...

Ron is meglepődött. Gondolom nem akarta ezt elmondani, csak mérges volt és kicsúszott a száján.

Tudtam, hogy valamit mondanom kéne, de nem tudtam semmit mondani.

Végül Ron felállt és elviharzott a Nagyteremből.

Harryre néztem, aki együttérzően nézett rám.

- Te ezt tudtad? - néztem rá kétségbeesve.

- Igen. Most elmegyek, megkeresem. - jelentette ki és elment.

A vacsorától nem ettem semmit. Ronon járt a fejem és Drackon.

Dracko iránt nem tudom, hogy mit érzek...de Ront biztos nem szeretem úgy, ahogy Ő engem...Jajj!

Felmentem a szobámba, de egy kicsit sem tudtam aludni...