Én, Harry és Ron a kabinban vártuk Malfoy társaságát.

Mivel Ronnal nem voltam beszélőviszonyban, Harry pedig olyan ideges volt, hogy azt mutogatni kellett volna, inkább elővettem az átváltoztatás könyvemetés olvastam.

- Tényleg nem csinált veled semmit? - kérdezte meg Harry, megtörve a csendet.

- Tényleg! Véletlen volt! A másik kapinból kilépte, meglökték Malfoy és Ő véletlenül rám esett! Még egy rossz szót sem szól...

- Rendben... Ron képes vagy elüni Malfoy mellett?

- Még csak az kéne! - élénkült fel Ron - Nem ülök Malfoy mellé!

- Jó, akkor én ülök mellé! Hermione, gyere ülj Ron mellé!

- Nem! Inkább ülök egy eskütt ellenség mellé, minthogy egy nem őszinte és undok barát mellé!

- Nem csináltam neked semmi! - förmedt rám Ron - Miért piszkálsz?

- Én piszkállak? - fakadtam ki - Te is egyfolytában piszkálsz, ha arról van szó, hogy nem mondok el neked valamit! És nem én sértettelek vérig! Én csak érdeklődtem a barátom miatt!

- Na nem mond!

- Jó! Durcogj! Én ezt nem hallgatom tovább!

Elindultam kifelé, de ekkor Malfoy jött velem szembe az ajtónál.

Beengedtem. Ki akartam menni, de az igazgatóhelyettes elém állt és elmondta, hogy egyikünk sem jöhet ki a kabinba, csak a mosdóba.

Én visszaültem a helyemre és szúrós pillantásokat vetettem Ronnal.

- Mi a bajotok? - kérdezte Malfoy - Azt hittem ti úgy utaztok, hogy be sem áll a szátok!

- Semmi! - mondtuk mind félvárról.

Harry elővette a Kviddicsek Évszázadait, Ron még mindig az ablakon bámult kifelé, Malfoy pedig egy füzetbe irogatott.

Én pedig majd felpukkadtam olyan mérges voltam Ronra.

Malfoyra néztem és ekkor vettem észre, hogy Ő is néz engem.

A vonatúton sokszor találkozott a pillantásunk.

Nyugi, Hermione! Nyugi! Malfoy ül veled szemben! Méghogy megváltozott...biztos azért olyan csöndes, mert egy fruskája elhagyta a nyáron! Vagy a pályaudvaron...olvasd a könyvet!

Egy síma könyvből úgy csinálhatunk Malfoyt...öööö... lámpát, hogy...

Megvakartam a szememet, de még mindig ne voltam egészen magamnál. Letettem a könyvet és próbáltam nem Malfoyra gondolni.

Az édességeket áruló hölgy megérkezett a kocsijával. Malfoy, Harry, Ron is rendelt már, de én nem kívántam semmit.

Malfoyon járt az eszem.

- Miért nem kértél semmit, Hermione? - kérdezte Harry - Rosszul vagy?

- Nem..nem... - másztam ki a gondolataimból - csak nem vagyok éhes... ettem már otthon... - hazudtam.

Harry még mindig gyanakvóan nézett rám, de nem feszegette a témát.

Utáltam, hogy Harry volt az egyetlen ember, akinek nem tudtam szemrebbenés nélkül hazudni. Harry azonnal megmondta, ha nem stimmelt valami a mondandómba. Hiába, Harry egy jó barát..

Malfoy felállt és véletlenül felborította a táskáját. Abban nem volt sok minden, de minden kiborult.

Benne volt egy alma, három könyv egy füzet és egy újság. Ezeket valószínűleg mindenhova elvitte magával.

Lahajolt felvenni. Én is leguggoltam, hogy segítsek neki.

Ahogy megnéztem azért kíváncsi is voltam és megnézegettem miféle könyveket olvashat Malfoy.

,, Bájitaltan mesterfokon" , ,,Amit nem szabad soha tennie egy állatgondozónak" és ,, Hogyan gazdálkodjunk a nagyobb pénzügyeinkkel?"

Szóval ilyen könyveket olvas Malfoy...

Lenyúltam az almájáért, de ekkor Malfoy is megfogta az almát. Futólagosan összeért a kezünk.

Éreztem a hideg, csontos kezeit a kezemen. És valami megmozdult bennem. A szívem gyorsabban vert.

Gyorsan elkaptam a kezemet, nehogy feltűnő legyen, hogy min jár az eszem.

                                       *

A vonatút lassan véget ért.

Mikor bejelentették, hogy két perc múlva vége az útnak felkaptam a könyvemet beleraktam a hátizsákomba, amibe minde apróságom benn volt amit elhoztam, és vártam, hogy megálljon a vonat, mert terelni kellett az elsősöket.

- Köszönöm az élvezetes társaságot... - szólt undokul Malfoy Harryre és Ronra nézve.

- Fogd be, Malfoy! - förmedt rá mérgesen Ron - Nem mi kértük, hogy másszál Hermionéra!

- Hagyd abba Ron! - szídtam - Ez alkalommal Malfoynak van igaza! Te vagy a bunkó! Baleset volt és valóban nem voltál ma egy olyan társaság, amit az ember elvár tőled! Még velem szembe sem!

- Mi van? - értetlenkedett - Te még véded ezt a...

- Igen! - vágtam közbe.

Malfoyra néztem. Ő meglepett volt és nem értette az egész helyzetet. De talán egyáltalán nem is baj, hogy nem értette.

Az elsősöket eltereltük, a Nagyterembe bementünk.

A lakomának vége lett. Harry, Ron és én csöndben mentünk a Griffendél toronyba.

Az elsősöknek előadtuk az eligazítás és mind a hárman elmentünk lefeküdni.

Malfoy és Ron járt a fejembe, amikor elaludtam...