Ginnyvel felmentünk az igazgatói irodához.

Még mindig a báli ruhánkban voltunk, úgyhogy egyáltalán nem volt kedvem futni, de Harry járt a fejemeben.

Mikor felértünk kopogtattunk.

- Jöjjenek! - hívatott be minket.

Bementünk.

Dumblendore csillogó szemekkel várt minket.

Jelzett, hogy üljünk le a vele szemben lévő két székbe.

- Mi történt, Hermione? - kérdezte.

Elmeséltem az igazgatónak mindent.

Hogy Malfoy elvitt egy kép mögé, hogy ott dulakodtunk, hogy rámmászott, hogy fejbe vágtam és, hogy a fiúk elindultak megkeresni, hogy felhozzák.

Dumblendore nagyon gondolkodó pillantásokat mutatott nekem.

- Rendben, Hermione! Megmondtam, hogy szólj, ha eldurvul a helyzet. Köszönöm. Most már csak meg kell várnunk a fiúkat.

Másotpercek múlva kopogtattak az ajtón.

A négy fiú bejött és Malfoyt vállánál fogták.

A Mardekkáros izgett, mozgott, kapálózott.

De fiúk erősebbek és okosabbak voltak. Megkötötték kezét, lábát és a szájára is kötöttek egy kendőt.

Ginny és én felálltuk.

Miután az ikrek, Ron és Harry leültették az igazgatói asztallal szemben mindenki szétszóródott az asztal körül.

Én távolabb áltam az asztaltól, mint a többiek. Kifejezetten távolságtartó lettem Malfoyal szemben, ha csak arra gondoltam, hogy nem rég még a nyakamat csókolgatta és lefogott.

Harry odajött hozzám. Bíztatóan megölelt, aztán odaállt mellém, de még mindig fogta a derekamat.

Dumblendore legyintett a pálcájával, mire a sál eltűnt Malfoy szájáról.

- Undok férgek! - üvöltött - Maga pedig, mint igazgató hagyja, hogy így bánjon egy diák a másik diáktársával! - förmedt az igazgatóra - Eresszenek el! Nem csináltam semmit! 

Harry az utolsó mondatra elindult mögöttem. Gyorsan megfogtam a mallkasánál, amitől nem ment neki Malfoynak.

- Semmit! - kiabált rá Harry a vállam fölött - Semmit! A zaklatás az neked semmi? Hogy lehetsz ilyen görény, Malfoy?!

- Elég! - szólt közbe emeltebb hangon Dumblendore, amitől mind a két fiú csöndben lett - Köszönöm...

Dumblendore Malfoyhoz fordult.

- Mr. Malfoy! Azt én sem jelentettem volna ki a maga hejében ilyen nyugodtan, hogy nem tett semmit! Valami megoldásnak kell lennie!

Dumblendore álmálkodó arcot vágott.

- Háát...itt már csak a csoda segíthet! Kéne egy tömérdek arany tömb, mint az ókorban, amikor varázslatokat véstek az aranytömbökbe... - játszotta magát Dumblendore.

Ez az! Az arany tömb...én hülye teljesen elfelejtettem! A könyvben benne van!

- Azonnal hozom Dumblendore professzor! - jelentettem ki boldogon és elfutottam a könyvtárhoz. Gyorsan megkerestem az arany könyvet, amiben az ellenszernek is meg kellett lennie.

Az arany tömbbel nehezebb volt haladni, mert vagy volt hat kiló, de már ez sem érdekelt.

mikor felértem az igazgatói irodához, mindenki meglepetten nézett rám...Kivéve Dumblendore professzort. Ő nagyon örült nekem.

Letettem az asztalra a könyvet és lapozni kezdtem az oldalakat.

- Meg van! - örültem.