-Hová megyünk, Malfoy? - kérdeztem aggódva és próbáltam az ismertető jeleket megjegyezni, hogy merre van a visszafelé vezető út.

- Valahová! Mutatni akarok valamit!

Megálltunk és Malfoy egy képre szegezte a pálcáját, ami egy kanapét árbázolt és rajta volt fekete hajú lány, aki rózsák szirmait tépkedte. a lány első ránézésre őrültnek tűnt.

A Mardekkáros elmormolt egy varázsigét, amitől a kép kinyílt és egy szobába vezett.

Én bementem a szobába, de miután láttam, hogy egy francia ágy van benne egyedül egy kandallóval, amin egy-két vastag könyv volt azonnal kifelé szaladtam, volna, ha malfoy meg nem fog és nem ,,dob"  vissza a falna.

A Mardekkáros becsukta a képet és villogó szemekkel rám nézett.

Én éppen feltápászkodtam a földről és ijedt szemekkel néztem Malfoyra.

Malfoy hirtelen léptekkel odejött hozzám és felállított (a maga durva stílusában). Aztán odahajított az ágyra.

Én háttal az ágyra estem. Malfoy rám mászott és a nyakamat csókolgatta.

Kapálóztam, de Malfoy erősebb volt nálam.

- Engedj el! Segítség! - kiabáltam, bár tudtam, hogy az ég világon senki nem hall.

Megelégeltem és ahogy kapálóztam véletlenül sípcsonton rúgtam Malfoyt. Ő elvesztette az egyensúlyát én pedig kaptam az alkalmon és lelöktem magamról és gyorsan a kandallóhoz futottam.

- Ügyes...nagyon ügyes... - fogta a fájlaló pontját, de másotpercek múlva már a lábán állt - Granger én türelmes voltam.

Én körülnéztem de nem találtam semmi használhatót csak egy vastag könyv került a kezembe.

- Ne közelíts Malfoy, mert esküszöm, hogy fejbeváglak! - fenyegetőztem.

Malfoyt nem hatotta meg a dolog. Közelebb jött. Én most talán dühömben, talán félelmembe, de fejbe vágtam Malfoyt olyan erősen amennyire csak tudtam.

A mardekkáros először csak megszédült aztán a földre zuhant.

Ilyedtem nézte Malfoyt.

Lehajoltam hozzá. Még élt, úgyhogy megölni nem öltem meg.

- Megérdemelted! - mérgelődtem sírva.

Kimentem a helyiségből ott hagyva Malfoyt.

A Griffendél klubhelyiség felé vettem az irányt.

Harry, Ron, Fred és George viccelődtek a lépcső előtt.

Nem akartam, hogy lássák mi történt. Hogy ne lássák, hogy sírtam.

Elrobogtam Harryék mellett, akik aggódó szemekkel néztek utánam.

Két-három lépcsőfokot mentem föl, aztán elsírtam magamat. És nem érdekelt már semmi. Visszafordulta és szorosan megöleltem Harryt. Harry is azonnal magához húzott és csókolta a fejemet.

- Mi történ, Hermione? - kérdezte dühösen.

Én csak sírtam.

Ron és az ikrek is feszült figyelemmel néztek és Ginny is most érkezett meg.

- Mi történ? - Harry felemelte a fejemet és kényszerített, hogy belenézzek a szemeibe.

- Malfoy... - zokogtam - a bál után...elvitt egy kép mögé...ott erőszakoskodott...a falnak és az ágynak vetett...dulakodtunk...megpróbált... - hangosan felsírtam.

Harry ismét magához húzott.

- Figyelj, Hermione! - ismét felemelte a fejemet, hogy ránézzek - Csinált veled valamit az a görény?

- Nem tudott...Harry...én úgy féltem...úgy féltem, hogy valami történni fog...úgy megijedtem.

Harry ismét magához húzott.

Előhúzta a kezéből a Tekergők Térképét Harry és odaadta az ikreknek.

- Keressétek meg rajta Malfoyt!

Harry addig is nyugtatott és vígasztalt.

Két perc múlva Fred megszólalt.

- Megvan! - kiáltott fel.

- hova tart? - kérdezte Harry.

- Sehova...egy hejben van...nem értem...

- Leütöttem egy vastag könyvvel, amikor dulakodtunk. - szóltam közbe.

- Nha látod ezt jól tetted! - kapcsolódott be a beszélgetésbe Ron.

- Jól van! Ginny, légyszíves kísérd fel Hermionét Dumblendoréhoz! - fordult Ginnyhez, aki komolyan bólintott - Fred, George, Ron! Mi megkeressük az a görényt és felvisszük Dumblendorehoz!

Harry megcsókolta a homlokomat, mgölelt és elindult Fredékkel.

- Harry! - szóltam utána.

Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak neki, csak nem akartam elengedni.

- Egy pillanatra megvárnátok odakinnt?

A többiek kimentek és kettesben maradtam Harryvel.

Harry odajött. Gyengéden megcsókolt és mélyen a szemembe nézett.

- Nem lesz semmi bajom... - nyugtatott - Megbosszúlom annak  a görénynek, hogy így bánt veled! Lehet, hogy nem most...lehet, hogy évek múlva...de megbosszulom!

Ismét megcsókolt, megölelt azzal kiment a portrélyukon...