Másnap a temetés nagyon megrázó volt.

A nagynénéim és én is rosszul viseltük.

Rossz érzés volt hallani azt, ahogy a föld rázuhan anyuék koporsójára.

Mivel apunak és anyunak rengeteg ismerőse volt (akiket többségében ismertem) sokan voltunk a temetésen. Mindenki részvétét nyilvánította.

Fájt, hogy többé soha nem látom anyut és apu...soha többé...

                                       *

A napok a temetés után csak úgy repültek.

Pillanatok alatt elkövetkezett a bál délutánja.

Mivel szépen és kifinomultnak akartam látszani, ezért korán elkezdtem készülni Ginnyvel.

Ginny egy barackszínű ruhát viselt.

Én egy fehér ruhát viseltem. Nem volt újja és nem ért le a földre sem teljesen, hogy tudjak táncolni. 

- Úgy nézel ki, mintha az esküvődre mennél! - nevette Ginny, mikor meglátott.

- Ha a hajam készen lenne és nem egy görénnyel mennék a bálba, akkor úgy is érezném magam! - kaffogtam és sóhajtva leültem az ágyamra ( a szobámba készültünk, mert ott nem zaklatott senki).

Ginny leült mellém.

- Nagyon hiányzik Harry? - kérdezte együttérzően.

- Csak most igazán... - sóhajtottam - Jajj, Ginny! Nem tudom meddig bírom ki ezt!

- Majd megoldódik minden! - vígasztalt.

Felálltam és a tükörhöz mentem.

- Akkor jó lesz a konyty? - kérdeztem, miközben néztem magamat a tükörben. Ginny nagyon értett a hajakhoz.

- Nem! Hagyd lebontva. Inkább csavarjuk be az jobban fog állni. - jelentette.

- Oké!

Három óra múlva mind a ketten készen lettünk.

- Akkor, indulás! - jelentettem ki és elindultam az ajtó felé, de megfordultam, amikor Ginny megszólított.

- Hermione! Sok szerencsét!

- Kösz Ginny! - megöleltem és kibontakoztam a karjaiból - Rám fér!

A Nagyterem előtt volt a találkozóm Malfoyal.

Mikor jöttünk le  a lépcsőn már ott volt. És Harry is...

Harrynek kifejezetten jól állt az öltöny, amit felvett. Nagyon helyes volt benne.

Mikor elvált a tekintetem Harryétől Malfoyra néztem.

Malfoy is helyes volt. Ha nem ilyenek lettek volna a körülmények, akkor talán örültem is volna, hogy Malfoyal megyek a bálba, de így, hogy tudtam, egy görény...

Malfoyal bementünk a Nagyteremben. Most csak kis kör alakú, két személyes asztalok voltak a teremben.

Mikor bementünk rengeteg fotós készített képeket.

Dumblendore nyugtalanul ült az igazgatói székében.

Malfoy leültetett egy asztalhoz és próbált beszélgetést kezdeményezni.

- Jó a ruhád...

- Kösz!

- Elég unalmas bulinak tűnik...biztos nem lesz valami nagy szórakozás.

Malfoyhoz fordultam, aki a szemben ült velem.

- Neked csak az a jó buli, ahhol sárvérűket gyilkolnak, és Voldemort is jelen van veled - válaszoltam a fogaim között, miközben mélyen a szemébe néztem.

- Ne mond ki a nevét! - fegyelmezett.

- Rendben nem mondom többet ki, hogy Voldemort! - az utólsó szó hangsúját megnyomtam.