Én fél óra múlva már csak sírtam, nem zokogtam.

Harry leült mellém és én a vállára hajtottam a fejemet, úgy sírtam. Nagyon vígasztaló volt, de ez engem abban a pillanatban nem hatott meg. Csak az, hogy meghaltak a szüleim. Ez a gondolat méregként hatott az agyamban.

- Miért? ...Miért? ...Miért az én szüleimet? Nem vagyok én senki! - pattantam fel a székből - Én csak egy egyszerű sárvérű vagyok! Soha nem kereszteztem Voldemort útját! - megint kitört belőlem a sírás.

Fred odajött megölelt és visszaültetett a székbe.

- Hermione! - szólt nyomatékos komolysággal Dumblendore - Ezerszer megakadályoztátok Harryvel és Ronnal Voldemort terveit. Bár valóban...nem volt logikus lépés, hogy a te szüleidet ölte meg.

- Mi lesz velem most Dumblendore professzor? - néztem az igazgatóra - Hol fogok lakni, élni?

- A nagynénéidnél. Úgy tudom a két nagynénéd szívesen vár.

Bólintottam. Anyunak volt két testvére. Két húga. Nagyon rendes boszorkányok voltak. Szerettek is és tartották is velünk a kapcsolatot.

- Idd meg ezt a teát, jót fog tenni! - Dumblendore odanyújtott egy csésze (valószínűleg) teát. Ittam belőle és tényleg jót tett három-négy korty után.

Miután megittam, letörültem a könnyeimet.

Éppen megnyugodtam, el akartam indulni a Griffendél toronyba és egy kicsit bezárkózni, de valaki kopogtatott.

- Tessék! - hívta be Dumblendore a kopogtatót.

- Dumblendore, professzor, Hermionéval szeretnék bezélni! - felismertem a hangot. Hátra sem kellett néznem. tudtam, hogy Malfoy áll az iroda másik végében, aki éppen becsukta maga után az ajtót.

- Takarodj innen! - mondtam, még halkan. Mivel hallodtam, hogy egy lépéste sem tesz megismételtem magamat - Takarodj! Nem hallod?! Téged akarlak most a legkevésbé látni!

Malfoy még mindig nem ment sehova.

Elegem lett. Felálltam és Malfoyra néztem. Harry, Ron és Fred is ígytettek.

- Tűnj innen! Miattatok haltak meg a szüleim! - üvöltöttem - Miattatok! Halálfalók által haltak meg! Miattatok!

Elindultam a Mardekkáros felé, de Harry megfogott, de ez sem érdekelt. Csak az, hogy fájdalmat okozzak neki. Próbáltam kiszabadulni Harry szorításából, de nem tudtam.

- Miattatok haltak meg! Ti öltétek meg Őket! Ti! - egyre csak ismételgettem, de nem bírta már sem a torkom sem a térdem. A térdem összerogyott, ezért Harry felkarol, a vállára tette a fejemet és azon sírtam tovább.

- Nyugodj meg...csss...nyugodj meg! - suttogta.

- Mr. Malfoly, kérem most ne zaklassa fel Hermionét. Hagyd el az irodát kérlek. Nem kell neki most az, hogy mégjobban felzaklassák! - jelentette ki.

Malfoy dühöngve kiment a helyiségből.

                                      *

Este az ágyamban is csak sírtam. Csak sírtam...nem tudtam magammal mit kezdeni. Csak az érdekelt, hogy megbosszúljam azt, amit Malfoy vagy a halálfalók műveltek.

Megfogadtam, hogy Malfoy előtt nem leszek többé gyenge. Megfogadtam, hogy egy Mardekkárosnak sem adom meg azt az örömet, hogy akár egy könnyet is lássanak lehullani az arcomon...

Hajnalban elaludtam a rengeteg sírástól.

                                      *

Másnap reggel teljesen feketébe öltöztem.

Megmosakodtam és felkészültem életem egyik legnehezebb napjára.

Amikor felkeltem senki nem volt a klubhelyiségben. Biztos csak megpróbáltak nyugdtan hagyni...

A Nagyteremben szinte már mindenki lennt volt, amikor én megérkeztem.

Próbáltam erősnek látszani.

Odamentem a Griffendél asztalhoz, ahol mindenki részvétét nyilvánította.

Ginny is odajött. Szorosan megölelt. Azt hiszem ezt az ölelést volt a legnehezebb kibírni sírás nélkül.

Mindent megtettem, hogy tényleg erősnek lássanak. Úgy néztem mindenkire, mint máskor, bár a mosoly nem jelent meg az arcomon és vagy tíz árnyalattal fehérebb volt az arcom a szokásosnál, akkor is azt a látszatot keltettem, hogy erős vagyok.

A Mardekkár asztalára még véletlenül sem tévedt a tekintetem.

- Kedves Diákok! - állt fel Dumblendore - Gondolom mindenki hallotta a borzalmas hírt, Miss. Granger felől. Ez úton is - nézett rám az igazgató - szeretném kifejezni az egész tanári kar részvétel. Kérem segítsetek Granger kisasszonynak és legyetek ott mellette. Köszönöm!