Három órára minden prefektus fennt volt az irodában.

Még Malfoy is feljött.

Már csak Dumblendore professzor hiányzott.

Minden prefektus beszélgetett a párjával.

Nekem éppen odaadta Ron az Ő összegyűjtött kottáit.

Dumblendore bejött a hálószobája felöl.

Az én arcom elpirult, amikor Dublendore kijött a szobájából.

Az igazgató ezt észre is vette. Rámosolygott azután nagy komolyan leült a székére.

- Kedves prefektusok! - kezdte - Örülök, hogy mindenki időben itt van. Mc Galagony professzornő is azonnal megérkezik. A vendégek is hamarosan érkeznek, addig is szeretném elkérni a kottákat.

Mindenki felállt a székéből és odarakta a kottákat az igazgató asztalára.

- Köszönöm szépen!

Az iroda ajtaja kinyílt és Mc Galagony jött be.

- Üdvözletem, mindenkinek! - köszönt.

- Jó napot Mc Galagony, professzor! - mondta mindenki fegyelmezetten.

Mc Galagony odament Dumblendore professzorhoz és valamit a fülébe súgott.

- Rendben! - állt fel az igazgató - Pillanatok kérdése és itt lesznek a vendégink. Előre jelentem, hogy mindenkinek fájni fog a keze.

Mi, prefektusok nem értettük a célzást. Már választ sem kaphattunk, ugyanis a kandallóban megjelent az első ember.

- Ááá...Dumblendore! - üdvözölte öleléssel a varázsló az igazgatót kezet fogott vele és csak azután fordult felénk.

Mi már fel voltunk állva és egymás mellett álltunk mind. Én Malfoy és Ron között álltam.

Ahogy megnézte az ember először a szemén akadt meg tekikntete. Szinte üveg volt a szeme. Gyönyörű zöld üvegszemek. Az úr körülbelül harmincas éveinek legelején járhatott. Barna farmert viselt, ami kopott volt és egy farmerdzsekit vett fel hozzá.

A vendég letette a bőröndjét az egyik falhoz és ismét felén fordult.

- Milyen szép diákjaid vannak, Dumblendore! Így nem is fogjuk majd eldönteni, hogy ki legyen az álompár. - nevetett.

- Biztosíthatlak, hogy amikor már két hetet elviselsz velük, akkor is ez lesz a véleményed! - mosolygott.

A varázsló kezetfogott az igazgatóhelyettessel is.

Aztán velünk is sorban. Mindenkine bemutatkozott.

- Josh Kelowey, fotós! - mutatkozott be nekem is.

- Hermione Granger! - mosolyogtam.

- Te lennél az a híres? - mosolygott - Dumblendore! - fordult az igazgatóhoz - Azt nem mondtad, hogy még ilyen szép is azon kívül, hogy okos!

Én elpirultam a megjegyzés követően. Nem szoktak ennyire zavarba hozni ( kivéve Harryt...).

Fél óra múlva mind a nyolcvankét ember megérkezett. Mindenki kezetrázott velünk. És már értettük, hogy miért mondta Dumblendore, hogy fájni fog a kezünk...

- Rendben! - mondta az igazgató, amikor mindenki megérkezett és leült - Prfektusok! - fordult hozzánk - kísérjük le a vendégeket a hálótermükbe, rendben?!

Dumblendore előre ment és mutatta az utat.

Útközben mindenki beszélgetett.

Mr. Kelowey még útközben is velem beszélgetett.

- És hogyan tudsz ilyen jól tanulni?

- Egyáltalán nem nehéz, ha valaki egy erős célt kitűzött maga elé, akkor annak minden sikerülhet.

- És mi akarsz lenni?

- Ha nagy leszek? - nevettem. A fotós is értette a viccemet - Háát...szeretnék a halálfalók ellen dolgozni. - mondtam úgy, hogy Malfoy is hallja aki mögöttem loholt.

- Értem...- nevetett.

Megérkeztünk a hálótermekhez. a vendégek elfoglalták a helyüket és elkezdtek csomagolni.

Mi visszamantünk a toronyba, ahhol mindenről kiffagattak minket...