Délután háromnegyed háromkor lementem a klubhelyiségbe egy mappával. Páran (jópáran) már oda is adták a kottáikat. Hihetetlen...nem gondoltam volna, hogy ennyi ember énekel és dalokat ír...

Lennt Fred és Ron nagyban beszélgettek. Mivel nekem háttal ültek nem láthatták, hogy jövök.

- Igen, öcskös! Akkor... - suttogta Fred - ...és amikor elment akkor majd el lehet tőle szedni.

- Ki szed el mit? - kérdeztem komolyan Fredet.

- Hermione! - mosolygott Fred - Jól nézel ki! - terelte el a szót.

Félig felraktam a hajamat és egy farmernadrágot vettem fel. Ahhoz párosítottam egy fehér hosszú felsőt és egy kötött kardigánt, mely leért a térdemig és ami piros-fehér volt. Én is jól éreztem magam a bőrömben, de mostanság gyakran vettem fel ilyen egyszerű és hangulatos ruhákat.

- Nem ezt kérdeztem! - néztem szúrósan.

- Áááá...mi csak egy kviddicstaktikát beszélünk Ronnal.

- Aha... - húztam össze a szememet - Érdekes meccs lesz...

- Hermione! - állt fel Ron, aki szintén farmert viselt, de Ő egy kék kockás inggel párosította - Menjünk, mert elkésünk!

Bólintottam és elindultunk az igazgatói iroda felé.

Útközben beszélgettünk Ronnal.

- Milyen volt a délutánod Harryvel? - kérdezte sunyin.

- Csss! - mosolyogtam - nem kell hallani mindenkinek! Egyépként sem fogom részletezni! - nevettem.

- Malfoyal mész a bálba? - kérdezte komolyan.

- Igen, sajnos.

- Szerinted ki lesz az ,,álompár" a bálon? - látszott Ronon, hogy csak az én kedvemért próbált témát váltani.

- Ha nem én és Malfoy akkor mindegy! - szomorkodtam - Egyépként szurkolok neked és Chonak - mosolyogtam.

- És mi van, ha te és Harry lesztek azok. Elvégre jól mutattok. És nem csak a külsőt nézik.

- Hogy érted ezt?

- Azt is nézik, hogy jellemileg ki hogyan passzol a másikhoz. És ti nagyon passzoltok Harryvel. Te, mint iskolaelső, Ő, mint kviddicsjátékos bajnok. Pont egyidősek is vagytok. És jól is néztek ki egymás mellett. Arról nem is beszélve, hogy Harry megtanult táncolni.

- Tessék? - nevettem.

- Komolyan! Ginny megtanította.

- Jézus... és Harry kivel megy a bálba?

- Mivel valakivel kötelessége menni és veled nem tud, Ginnyvel megy.

Megnyugodtam. Tudtam, hogy Ginny tiszteletben tar engem. De ha mondjuk Lunával ment volna, akkor biztos ráhajtott volna...és az is biztos lett volna, hogy Harry nem dőlt volna be...

Megérkeztünk az igazgatói irodába.

Nem mi voltun az elsők és az utolsók sem.

Malfoy és prefektustársa már bennt volt és egy-egy széken ültek a tanáriasztallal szemben.

Minden prefektusnak jutott pont hely.

Ron mellettem úgy nézett Malfoyra, mint aki akármelyik pillanatban képes halálra átkozni.

- Mi van, Weasley? Csak nem lenyeltél egy cukorkát, ami a torkodon akadt.

- Bár téged nyelne el a föl, Malfoy. Sokkal könnyebb lenne mindenkinek! - kaffogta szúrósan Ron.

Malfoy felpattant. Csak most volt időm megnézni.

Fekete kardigán és egy fekete farmert viselt.

- Mit mondtál, te patkány?

- Amit hallottál, ha csak nem vagy süket. Ennek a szerencsétlen lánynak széttépted a szívét! Nem is lepődöm meg, egy ilyen görény kihagyja az udvarlást inkább halálos átkokkal fenyegetőzik!

- Elég! - üvöltöttem - Ron, nyugodj meg! Ronra néztem...mélyen a szemébe és suttogtam - Nyugodj meg...ezzel csak rontasz a hejzeten!

Ron bólintott és leült az egyik székre.

Malfoy elindult kifelé. Jelzett, hogy kövessem. Mit tudtam volna tenni?...

Viszonylag távol mentünk az irodától és egy eldugott csarnokba mentünk.

- Mióta nyílt így ki a csipája Weasleynek? - kérdezte dühösen.

Közelebb léptem hozzá és nyugodtan mondtam.

- Hagyd ezt abba! Ne idegeskedj, majd beszélek vele...

Malfoy gyengéden felemelte a kezét. Megsimogatta az arcomat.

Elrántottam a fejemet és olyan ideges lettem, hogy egy pofont adtam Malfoynak és elkezdtem visszafelé rohanni.

- Granger! - megálltam a megszólításra, de nem fordultam meg - Kezd fogyni a türelmem... - mondta fenyegetően.

Visszamentem az igazgatói irodába. Malfoy nem jött ( szerencsére).

Még mindig csak a másik Mardekkáros prefektus és Ron volt fennt.

Ron aggódó szemekkel nézett rám, amikor leültem.

- Minden rendben? - kérdezte.

Bólintottam. Nem beszéltünk egymáshoz...csak vártuk az igazgatót és a többi prefektust.