Nagyon gyorsan indult el Harry, Malfoy felé, amikor meglátta. Nagyon megijedtem. Megszólalni sem tudtam, de abban is biztos voltam, hogy le kell állítani Harryt, különben valami nagy hülyeséget csinál. Még mindig csak rohant...

Ronra néztem, de Ő kifejezetten örült, hogy Harry végre ellátja Malfoy baját és, hogy ezt ki is mutassa elindult Harry után.

Pár másotperc után kapcsoltam és én is a fiúk, illletve inkább Harry után rohantam, de nem tudtam megállítani az előtt, hogy még ne fogta volna Malfoyt és csapta volna neki a falnak. Magfogta a Mardekkáros és a falnakszorította.

- Hol van Lupin? Mit tettél vele? - kérdezte ingerülten.

Malfoyt meglepte a hirtelen jött hátbatámadás, így még mindig nem értette hirtelen miről van szó, de természetesen hamar vissza tudott válaszolni.

- Áááá...Látom megkaptad a levelemet, Potter!

- Harry, tedd le! - üvöltöttem Ron háta mögött. Nyilvánvaló volt, hogy ebből még nagy baj lesz.

- Ne avatkozz ebbe most bele, Hermione! - mondta Harry, de még mindig Malfoyt nézte villámokat szóró szemekkel - Malfoy! Elvitte a cica a nyelvedet? Kérdeztem valamit!

- Nem vagyok süket, Potter! De kívételesen igaza volt a sárvérűnek! Tegyél le!

- Ugyan miért kéne letennie téged? - kapcsolódott be a beszélgetésbe Ron.

- Weasley! Ennyire nem lehetsz sötét...csak én tudom hol van Lupin. Azt viszont, csak este mondom meg! Tegyél le, Potter!

- Mi a garancia, hogy nem szöknél meg? - kérdezte Harry még mindig a falhoz szorítva a fiút.

- Ugyan, Potter! Nem mondod komolyan, hogy neked fogok bármiről is garanciát adni! - mélyen Harry szemébe nézett és elkiáltott egy átkot, amitől Harry meghátrált és hanyatt esett.

Amint Malfoy elszabadult, gúnyosan Harry felé tartotta a pálcáját.

Harry még mindig a földön feküdt és élesen nézett vissza Malfoyra.

- Elég! - üvöltöttem - Hagyjátok ezt abba! - kétségbe voltam esve. A pálcámat fennthagytam.

- Granger! Csak nem félted Pottert? - gúnyolódott.

- Őt legalább félti valaki! Ha neked valami bajod lenne a kutyát sem érdekelné! - válaszoltam csípősen.

Egy pillanatra Malfoy megszeppent, de hamar visszanyerte éberségét.

- Meglehet... ha tudnátok olvasni, megjegyzem ezt azért Grangertől elvártam, szóval, ha tudnátok olvasni, akkor avval is tisztában lennétek, hogy este megtudjátok, hogy hol van Lupin! - felelte teljesen komolyan Malfoy.

Elviharzott, de egy utolsó szúrós pillantésra még hátrafordult felém. Elrohant. Valószínűleg félt, hogy Harry ismét megtámadja, de Harry képtelen lett volna rá. Még mindig a földön ült. Ron és én felsegítettük.

Amikor már felállt arra a pontra meredt, ahol Malfoy eltűnt, majd Ronhoz fordult.

- Ron, miért nem átkoztad meg? - kérdezte Harry mérgesen.

- Jól vagy, Harry? Éppen egy pálcát szegezett rád. Halálfalónak tanul, szerintem. Így legalább egyben maradtunk. Egyenlőre. - kisebb szünetet tartott - Elmegyek Cho-hoz. Találkozunk az edzésen!

Amikor már Ron elment, Harry megölelt és megcsókolt.

- Hermione...nehéz éjszakám lesz... - suttogta, miközben szorosan ölelt.

Kiszabadultam karjaiból. A kezemet végigsimítottam az arcán és a fülébe suttogtam:

- Nem csak neked lesz nehéz éjszakád!

Harry értette a célzásomat és még szorosabbal ölelt meg.

                                                  *

Délután Harrynek kviddicsedzése volt. Megkért, hogy kísérjem le. Fred is lejött, így ketten ültünk a lelátó padján.

- Jól vagy? - kérdezte Fred komolyan.

- Aha... - nem volt kedvem senkivel csevegni. Még Freddel sem.

- Hermione...Gondolkodtunk Harryvel Malfoy miatt és...

- Fred! - vágtam a szavába nyugodtan - Felesleges! Nem egy baziliszkusz járkál az iskolában! Malfoytól féltetek! Köszönöm, kedvesek vagytok, de elég lesz! Tényleg tudok magamra vigyázni!

Fred bólintott, ezzel a téma le is volt zárva.

Harry elküldte a játékosokat. Az edzésnek vége volt. Felrepült a seprűjével hozzánk.

- Nagyon klasszak voltatok! - dícsértem.

- Kösz. Nincs kedved repülni? - kérdezte sunyi mosollyal.

- Nem, köszi! Nem tudok seprűt vezetni... - ami azt illeti, életemben nem is próbáltam seprűre szállni. Harry és Ron mindig dicsérte a seprűn repülést, de én nagyon veszélyesnek tartottam.

-Gyere már! - intett - Ketten ülünk majd rajta. Úgy csak nem esünk le! - bátorított.

- Igen, Hermine! Csak próbált ki! - kérlelt Fred - Jó buli lesz!

Meggyőztek. Felálltam, de jóval lassabban értem el a korlátokat a lelátó szélén.

- Biztos, hogy ez a seprű elbír bennünket? - kérdeztem kétségbeesve.

- El! A seprű leírásában az van, hogy kétszáz tonnát elbír. Olyan nehezek csak nem vagyunk... - nevetett.

Átléptem a korlátot, amiban Fred segítettés észre se vettem és már a tűzvillámon ültem! Erősen markoltam a seprű nyelét.

Fred lement a lelátóról és bement az iskolába.

Harry mögöttem elengedte a seprűt és így csak lebegtünk.

- Mit csináljak? - olyan zavarban voltam. Az idő szép volt, de nem éreztem magamat biztonságban a seprűn.

Harry a kezemre rakta a kezét a seprű nyelén. Gyengéden megcsókolta az arcomat és elkezdte irányítani a seprűt. Imádtam, ahogy a szél a hajamat fújja, ahogyan haladtunk.

Hirtelen Harry előre hajította a seprű nyelét és erős zuhanórepülésbe kezdtünk.

- Emeld fel! - mondtam.

Harry hangosan felnevetett, de még mindig zuhanórepülésben haladtunk.

- Emeld fel! - ismételtem.

Már csak pár méter volt a ,,becsapódásig" .

Harry hirtelen felemelte a seprűt és az ég felé szálltunk. Egyenesben találtuk magunkat és ismét csak lebegtünk. Harryre néztem.

- Idióta! - csaptam a mellkasára nevetve - A frászt hoztad rám!

- Nem tudtad, hogy a zuhanórepülés a profilom? - nevetett.

Megcsókolt és leszálltunk (épségben) a földre.

Mikor felértünk, fred kifaggatott, hogy milyen volt a repülés és Harry élvezettel mesélte, hogy a frászt tudta hozni rám.

Harry felment átöltözni, én pedig leültem a kanpéra.