Nem tudom mi késztetett rá, hogy elmenjek hozzá! Tudtam, hogy nem fog örülni nekem, de mégis éreztem, hogy ha nem látogatom meg most talán az utolsó lehetőséget, szalasztom el!!! Sötét nagyon sötét időket éltünk és én már nagyon régóta szerettem volna beszélni vele! Hiszen régen annyira szerettük egymást, Csak hát Lucius erős volt, Pitonnál is erősebb a vágya, pedig még annál is, bármit megtett volna értem! Bizony kevesen tudják, hogy valamikor én tartottam fogva őt és nem ő engem, hogy valamikor a kapcsolatunk tüzes volt és ő bármit megtett volna értem, BÁRMIT!!!  Mikor Lucius és Piton heted évesek voltak és én ötöd éves, Pitonnal akkor szerettünk egymásba és tudtuk, hogy minket egymásnak teremtettek! Sok nagyon sok boldog órát töltöttünk együtt bár Lucius, Piton legjobb barátja már másodikos korom óta nézett. Hát igen féltem Luciustól és bántott, hogy rá is egyre inkább úgy tekintek, mint Pitonra, már a férfit látom benne. Mikor Piton már nem járt az iskolába akkor is találkoztunk, titkos randevúkat szerveztünk! De a végzetemet nem kerülhettem el! Lucius eljött én, pedig örülten belé szerettem, a vágyam elvakított és nem vettem észre, hogy Luciust csak a testem akarja a szívem Pitoné! Pitonnal rögtön másnap szakítottam hisz Lucius ezt kívánta. Piton gyűlölt nagyon gyűlölt rajtam kívül csak két embert utált jobban Luciust-ez érthető- és Voldemortot. De Lucius Draco születése óta nem foglalkozik velem, a vágy, amivel engem kívánt kihűlt, vagy ha maradt belőle valami azt előttem, titkolja, nem akar sebezhető lenni, előttem, pedig még annyira sem! Tudtam, hogy Dracot Piton fogja tanítani, de nem tudtam, hogy hogyan fog a fiamhoz viszonyulni vajon gyűlöli-e majd Lucius miatt vagy szereti értem, miattam? Ám Piton szerette Dracot az irántam való tiszteletéből, sokszor hangsúlyozta is, hogy csak miattam. De most mindkét ember, akit szeretek –Draco és Perselus-nyiltan fölvállalja, hogy Dumbledore mellé áll ezért most, muszáj beszélnem Perselussal, hogy elmondjam, mit érzek! Hát most itt állok, és arra várok, hogy ajtót nyisson! És kinyitja majd így szól:

-Narcissa! Rád számítottam a legkevésbé.

-Perselus, beszélnünk kell-mondom, bár nem kis erőfeszítésembe kerül, hogy ne csókoljam meg-most, hogy a végső csapásra készülsz el, kell mondanom, hogy SZERETELEK és örökké szeretni foglak bármi történjék és az óta bánom a döntésem! Perselus nagyon HIÁNYOZTÁL! És megcsókolom. Piton csak annyit mond:

-Narcissa! Narcissa!  Ez bőven elég volt nekünk. Szánk mohó csókban olvadt össze, próbáltuk bepótolni az elveszetett tizennyolc évet. Azon az éjszakén sokkal többet kaptam Perselustól, mint Luciustól bármikor! És amikor elváltunk csak ennyit mondott:

-Isten veled!  De mindketten tudtuk, hogy ez mit takar majd az utolsó csók után elindultam haza. Otthon már csak Dracot találtam -Lucius már elment a nagyúrhoz- De még mielőtt Draco elment volna, elmondtam neki, hogy tisztelem a döntéséért, mindig nagyon szeretni fogom, Ginny gondját viselem Auréliával együtt és, hogy hozzám bármikor jöhetnek! Akkor Draco elhagyta a házat és elkezdődött. Ginny is megérkezett én, pedig ott hagytam Dobbyval. Elmentem Draco után, látni akartam őt és a szerelememet Perselust. „Bár ne mentem volna, bár maradtam volna! De nem tettem és így láttam meghalni a FIAMAT és a SZERELEMEMET mindkettővel Lucius végzett megölte a FIÁT és a LGJOBBBARÁTJÁT így bosszút állhatott miattam-, hisz tudta ő, hogy hol voltam éjjel- és elégtételt vehetett a fia miatt, aki otthagyta, megtagadta a nagyurat és egy Weasleyt vett feleségül. GYŰLÖLTEM! Azóta is gyűlölöm„ Haza mentem Ginnyhez aki kérdezgetett de nem válaszoltam csak az a két kép járt a fejemben, ahogy Draco és Perselus meghalt. Alig hallottam, hogy Lucius megérkezett és közölte Ginnyvel, hogy maradhat a kicsivel együtt- Lucius vele könyörületes volt, hisz szerette a fiát, de Voldemortért élt. Én behódoltam neki hisz nem volt értelme élnem. Valami azért tartotta bennem a lelket, hisz ebben a csatában Harry Potter nem halt meg így volt még remény, hogy a nagyúr elpusztul! Ebben a csatában még nem dőlt el semmi de az én életem ott abban a pillanatban összeomlott! A következő csatában (amire egy év múlva került sor) Lucius meghalt! Én öltem meg! Ezzel fizette meg neki, hogy az életem miatta romokban hever és, hogy az életemet elrontottam egy borzalmas döntés miatt, amit ő kényszertett rám (bár valahol mélyen tudom, hogy ezt nem foghatom rá, hisz én döntöttem Lucius mellett!!) Dumledore Serege ebben a csatában győzött Voldemort fölött! Én, pedig még 70 boldog évet (természetellenesen sokat) töltöttem el! Boldog voltam, mert tudtam, hogy megbosszultam a szeretteimet, és ha meghalok, találkozunk, és örökre velük maradok! Öszzetört életem újra élet volt hála Ginnynek és a fiamnak!