21.fejezet

Brigi  2004.11.01. 22:26

Mikor fölkeltem a Gyengélkedőt pillantottam meg. Valaki ült mellettem, de nem tudtam kicsoda, mert még homályosan láttam.

-Madame Pomfrey magához tért! -kiabálta mellettem valaki.

Harry volt az nagy meglepetésemre. De ekkor ez jutott eszembe:

-Hol az Élet könyve? .kérdeztem idegesen.

-Dumbledore megsemmisítette. -mondta Harry.

Nagyon megnyugodtam, hogy nincs többet az a hülye könyv.

Madame Pomfrey valami orvosságot itatott meg velem aztán becsoszogott a szobájába.

-Te hogy, hogy itt vagy? -kérdeztem Harryt.

-Mindig figyel valaki. Vagy én vagy Hermione és Ron vagy Fred és Greg.

-Dávid, Niki és Rolival mi van? -ekkor jutottak ők is eszebe.

-Mivel már tíz napja itt fekszel... -kezdte el.

-Tíz napja?

-Igen! ... Már hazamentek, mert vége a Tavaszi szünetnek. -fejezte be.

-Most nagyon mérgesek vagytok rám? De nem tudtam mit tenni, meg kellett keresnem azt a könyvet. Meg kellett mentenem a Roxfortot.

-Hát... nagyon megijedtünk, de már nem haragszunk rád. -majd ezt súgta: -Azért Hermionéval vigyázz. -elkezdtünk mindketten nevetni.

-Anya tudja mi történt?

-Igen Dumbledore professzor írt neki egy levelet. Jönni akart röktön, de Dumbledore megnyugtatta, hogy semmi baj nincs.

 

A tanév utolsó napjai eseménytelenül teltek. Engem Madame Pomfrey kiengedett a Gyengélkedőről, abban az esetben, ha minden nap elmegyek ellenőrzésre. Megírtuk az évvégi vizsgákat is. Mindenkitől kiválólt kaptam még Pitontól is. Az év végén megnyertük a házkupát, de a Kviddics kupát sajnos a Mardekár nyerte Malfoy nagy örömére. Ezeken gondolkoztam mikor már majdnem megérkeztünk Londonba. Mindenki nagyon izgatott volt. Egyszer csak megáll a vonat. Mindenki leszáll a vonatról, de én még megállítottam Fredet és Greget egy szóra.

-Figyeljetek! Nagyon örülök, hogy megismertelek titeket. Ti vagytok a legjobb barátaim.

-Nekünk is te vagy Brigi!

-Jó akkor eljöttök hozzánk a nyáron valamikor.

-Hát persze! Majd megbeszéljük bagolypostán.

Mi is mentünk leszállni a vonatról. Mikor leszedtem a cuccaimat anyukámat láttam meg. Nem érdekeltek a táskák csak odarohantam hozzá és megöleltem.

Nagyon jó volt újra megölelni! Majd megszólaltam:

-Indulhatunk haza?

 

                                                    VÉGE