20.fejezet

Brigi  2004.11.01. 22:22

Eljött az este megvártuk még azok a diákok, akik itt maradtak szünetre elaludjanak aztán indultunk. Dávid, Niki és Roli ragaszkodtak, hogy ők is jöhessenek. Nem tudtam mit tenni vittük őket is. Már lent jártunk a parkban. Szerencsére nem találkoztunk senkivel sem. Hagrid nál is sötétség volt, gondoltuk alszik. Mentünk egyre közelebb a Tiltott rengeteg felé. Félelmetes volt a rengeteg fái.

-Várjatok! -szóltam, majd elővettem a zsebemből a Tekergők térképét, amit Harry már visszaadott nekem.

-Mi ez? -kérdezte Fred és Greg.

-A Tekergők Térképe. -válaszolta Dávid.

-Esküszöm, hogy rosszban sántikálok! -mondtam, majd a Térképen megjelent Roxfort.

-Nézzétek Hagrid a rengetegben van! -szólt Roli.

-Igen ki kell kerülnünk! -mondtam, majd eltettem a Térképet és bementünk a rengetegbe.

Nagyon sötét volt, ezért Fred, Greg és én elővettük a pálcánkat és ezt mormoltuk:

-Lumos!

Sikeresen elértünk a Tiltott kriptáig! Ott nem volt senki. Ugyanolyan fényes volt mint mikor még utoljára láttam. Indulunk a kripta fele és láttam pár fáklyát a bejárat mellett.

-Nézzétek ezeket fogjátok meg! -mondtam Nikinek, Dávidnak és Rolinak, majd Fred meggyújtotta nekik.

-Akkor indulhatunk? -kérdezte Niki.

-Igen! Nézzük meg mi van a Tiltott kriptába! -azzal elindultunk a kripta koromfekete belsejébe.

 

De eközben valaki belépett az első éves lányok hálókörletébe.

-Brigi! Ne haragudj, hogy a múltkor úgy kiabáltam veled... csak tudod te vagy az egyik legjobb barátom és nem bírnám ki, ha elveszítenélek! -itt várt egy kicsit, majd újra megszólalt. -Brigi! Ugye megbocsátasz? -csak várt és várt, majd elhúzta a baldachinos ágy függönyét. –Uram Isten! Hova tüntek?

Hermione rohant egyenesen Harryhez, aki már a hálószobájában készülődött a lefekvéshez.

-Harry! Brigi már megint eltűnt, de most nem csak ő, hanem a mugli barátai is meg Fred és Greg is.

-És a tekergők térképét most nem találtad meg?

-Nem, gondolom azt most magával vitte.

Harry gondolkozott egy kicsit aztán így szólt.

-Ha a Tiltott rengetegbe mentek, akkor Hagriddal találkozniuk kellett, mert Hagridnak valamit ott el kellett intéznie.

-Nem tudom, de most rohanjuk!

-Jó én megyek! Te addig keltsd fel Ront!

Harry csak rohant és rohan míg le nem ért a Hagrid kunyhójáig. Ott bekopogott.

-Szia Hagrid! -köszönt neki.

-Szia Harry! Mi a baj?

-Hagrid mikor jöttél ki a rengetgeből?

-Nem tudom. Most pár perce.

-És nem találkoztál senkivel?

-Nem csak pár kentaurral meg kicsi Gróppal.

Harry miután ezt meghallotta elkezdett rohanni a rengetegbe. Hermione és Ron akkor értek ki a nagy Tölgyfa ajtón mikor Harry már bent volt a rengetegben.

 

Mivel a fáklyák és a mi hármunk pálcája világított már nem volt annyira sötét.

-Fred itt vannak csapdák? -kérdeztem, de mire Fred válaszolt volna eltűnt alólam a talaj.

Greg hirtelen megfogta a kezemet, de ő is majdnem leesett.

-Fogjátok már meg a lábam! -kiabálta Greg.

Azzal Dávid és Fred gyorsan megfogták a lábát.

-Húzzátok már föl, alig bírok kapaszkodni. Csúszik a kezed Greg! -ott lógtam a semmiben és Gregben kapaszkodtam.

Dávid és Fred próbálták felhúzni. Én már csak fél kézzel fogtam Greget.

-Siessetek!

Majd Niki és Roli is besegített. Nagy nehezen sikerült felhúzniuk.

-Fúú, ez meleg volt! -mondtam. -És megállapítottam, hogy vannak csapdák! -erre elkezdtünk nevetni. -Na, gyerünk tovább!

Kikerülve a nagy szakadékot indultunk tovább a kriptába. A következő pár lépésben egy ajtóhoz értünk rajta számokkal.

-Itt mit kell csinálnunk? -kérdezte Roli.

-Nem tudom, de mindjárt kiderül. -mondtam.

-Egyetlen próbálkozásotok van! Gondoltam egy számra, ha ennek a felét veszem és azt megszorzom hárommal, akkor tizenkettőt kaptam. Melyik számra gondoltam?

Fred elkezdett gondolkodni, majd így szólt:

-8! Tuti bízzatok bennem! -mondta és megnyomta az ajtón a nyolcas számot.

Az ajtó kitárult és egy hatalmas terembe értünk.

Nem mondhattam teremnek, mert olyan volt mint ha a szabadban lettünk volna. Tele fákkal és vagy száz méterrel előttünk egy meredek hegy és annak a tetején az Élet könyve.

-Ott van az Élet könyve! -majd elkezdtem rohanni.

A többiek is szaladtak utánam. Odaértünk a hegy aljában, de ekkor vettük észre, hogy rengeteg halálfaló követett minket. Fred, Greg és én szórtunk pár átkot rájuk, de azok nem voltak hatásosok. Túl fiatalok vagyunk és nem ismerünk annyi varázslatot mint ők.

-És mi mit csináljunk? -kérdezte Dávid.

Ki vettem a kezéből a fáklyát és fejbe vágtam az egyik halálfalót.

-Ezt! -majd visszaadtam neki a fáklyát.

Dávid, Niki és Roli úgy tett mint ahogy mondtam nekik.

-Ne engedjétek nekik, hogy följöjjenek! -kiabáltam, majd elkezdtem mászni a hegyre.

Másztam egyre feljebb mikor észrevettem, hogy ott van Dávid mellett Malfoy!

-Dávid!

-Igen? -nézett fel.

-Ott van Malfoy!!!

-Hol? -majd megfordult.

Dávid nagy szerencséjére, miközben megfordult fejbe vágta Malfoyt a fáklyával.

-Jé itt fekszik! -mondta. -Brigi megtaláltam!

Már csak egy centire voltam a könyvtől. Nyúltam utána, de mintha egyre távolabb lett volna. Már cak pár milliméter... és megfogtam. Erősen magamhoz szorítottam, de ekkor elájultam. Csak valaki távoli kiáltását hallottam:

-BRIGI!!!!!