17.fejezet

Brigi  2004.11.01. 22:10

Harry volt az.

-Mit keresel itt? -kérdeztem köhögve.

Nem válaszolt, hanem hozott egy pohár vizet. Ennyire még soha sem örültem egy pohár víznek. Végre abbahagytam a köhögést.

-Mit keresel itt? -tettem föl neki még egyszer a kérdést.

-Látom, nem nyugszol még nem válaszolok rá.

-Hát nem.

-A Sötét Varázslatok Kivédése terembe voltam mikor Malfoy elment a terem előtt. Én meg követtem, és úgy látom jól tettem.

-Tudok magamra vigyázni!!

-Látom!!

-És mit érdekel téged, hogy mi van velem?

-Azért mert a barátom vagy bármit mondasz!!

Erre a mondatra nem tudtam nagyon mit mondani.

-De akkor mért pont velem üvöltöztél, meg mért a Griffendéltől vontál le pontot? -erre meg ő nem tudott mit mondani.

Egy ideig kerültük egymás tekintetét, majd Harry törte meg a csöndet.

-Leszünk örök barátok? -majd felém nyújtotta a kezét.

Kicsit tétováztam még, de aztán ezt mondtam:

-Örök barátok!! -mondtam majd én is odanyújtottam a kezem.

Miután Harry elment, Malfoy szerencsére nem jött vissza.

Reggel Madame Pomfrey elengedett a gyengélkedőről! Mivel hétvége volt felmentem a klubhelységbe levelet írni! Korán volt még ezért senki nem volt a klubhelységben. Elővettem egy pergament és egy pennát és írni kezdtem:

 

Miután megírtam a levelet elindultam újra a Bagolyházba. Szerencsére most nem találkoztam senkivel. Mikor fölértem a Bagolyházba elkezdtem keresni Lukast. Alig találtam meg, mert a legfelső Baglyok közt aludt. Úgy kellett neki könyörögni, hogy jöjjön le:

-Lukas! Légy szíves fáradj már le fentről.

Nagy nehezen sikerült lehoznom onnan.

-Vidd el ezt anyának! Rendben? -egy huhogással válaszolt a kérdésemre, majd kirepült az ablakon.

Mikor indultam az ajtó felé egyszer csak hirtelen kinyílt.

-Ron a szívbajt hoztad rám!

-Ja, bocsi!!! -próbált mentegetőzni.

-Jól van semmi baj!!

-Harry mesélte, hogy kibékültetek. -mondta vidáman.

-Ja igen, és azt mesélte mi történt tegnap este a gyengélkedőn.

-Nem! Miért mi történt?

Azzal elkezdtem mesélni neki mi történt. Ron nagyon kiakadt.

-Szólnod kéne Dumbledore professzornak.

-Nem és nem!!!

-De igen!

-Mondom, hogy nem!

-Jó, ha te nem akkor én!

-Azt, merd meg Ronald Weasley és többet nem mondok el neked semmit! És anyának se mondjál semmit!

-Miért?

-Talán azért, mert idegeskedni fog! Egyébként meg tudok magamra vigyázni!

-Jó Dumbledore-nak nem szólok, de Hermionénak el fogom mondoni.

-Jó, Rendben!

Miután befejeztük a beszélgetést Ronnal és fölmentem a klubhelységbe és kezdtem bepótolni a leckéket!