16.fejezet

Brigi  2004.11.01. 22:08

Rohantam és rohantam föl a hálókörletembe. A klubhelységben ott ült Fred és Greg.

-Szia Brigi!! -köszöntek.

Nem vettem őket figyelembe, hanem rohantam föl az elsőéves lányok szobájában. Szerencsére senki nem volt bent a szobában én meg csak lefeküdtem az ágyamra és sírtam. Elgondolkoztam azon, hogyha Hermione nem ment volna el Hagridhoz akkor meg is hallhatott volna. Nagyon mérges voltam magamra.

Megtöröltem a szemem levettem a kabátomat és odaültem az ablakhoz. Harry még mindig abba az irányba nézett amerre elszaladtam.

Hát persze! Valaki elrabolta Sara Pepperst és rajta tesztelte a mérget ezért nem látjuk már napok óta. Mert, Uram Isten a szám elé kaptam. Mert meghalt.

Majdnem meghalt az egyik legjobb barátom. Most itt megesküszöm, hogy meg fogom keresni az a valakit és ha megtalálom, akkor megölöm.

Sokáig néztem még Harryt, majd mikor ő is elment én is elővettem a házi feladatomat és elkezdtem csinálni.

Reggel az asztalom fölött ébredtem. Először nem tudtam, hogy miért, de aztán eszembe jutott, hogy csináltam a házi feladatomat.

Ránéztem az órámra. Háromnegyed nyolc volt. Uram Isten elkések. Gyorsan átöltöztem és megfésülködtem. A szemem még mindig vörös volt a sok sírástól. Gyorsan megnéztem az órarendet és láttam, hogy első óra Sötét Varázslatok Kivédése óra!

-Jaj csak ne Harry tanítson!! -könyörögtem.

Gyorsan teletömtem a táskám könyvekkel és rohantam le a SVK terembe. Még volt öt perc mire elkezdődött volna az óra. Nem volt még bent senki. Kipakoltam a könyveimet és vártam, hogy elkezdődjön az óra!

Becsöngettek. És én nagy szerencsémre Harry volt az aznapi SVK tanár.

Egész órán kerültem a tekintetét, de ő sokszor nézett rám. Az óra végén mikor azt mondat, hogy mindenki vigye ki a házi feladatot, akkor jutott eszembe, hogy nem csináltam meg a házi feladatomat, mert elaludtam. Megvártam még mindenki lerakta az asztalra és elment én csak aztán mentem oda szólni neki.

-Harry?

-Igen?

-N-Nem csináltam meg a házi feladatot.

-Öt pont a Griffendéltől. -mondta.

-Ezt nem mondod komolyan? -majdnem tátva maradt a szám.

-De. És, ha nem tetszik, lehet tíz is. -mondta a szemembe.

-Jól van Harry Potter!!! Nem vagyok többet a barátod!!! -mondtam neki majd sarkon fordultam.

Indultam az ajtó felé mérgesen és ott majdnem fölborítottam Hermionét.

-Most mi a baj? -kérdezte.

Nem figyelve rá mentem tovább.

-Mi volt ez Harry?

-Nem volt kész a házija és levontam a Griffendéltől öt pontot.

-Harry te nem ezért vontál le tőle pontot, hanem azért, mert Hagrid majdnem meghalt. De erről nem ő tehet. Így is, úgy is kiderült, hogy Hagridot megmérgezték.

-De akkor is szólhatott volna.

-Mit is mondtál? Azt, hogy elfelejtette. Ő is ugyanolyan ember, mint te vagy én, apró hibákkal. És szerintem ő téged a legjobb barátjának tart.

-Már nem.

-Miért?

-Az előbb mondta, hogy már nem a barátom!!

-Jaj Harry! Ezt jól elrontottad! Menj tőle bocsánatot kérni!

 

Nagyon lassan telt el ez a mai nap. Miután vége lett értek az órák, nem ebédelni mentem, hanem a bagolyházba, hogy írjak anyának egy levelet.

Miközben mentem fel gondolkoztam, hogy életem egyik legrosszab napját élem meg. Ennél rosszabb már nem jöhet, vagy mégis?

Malfoy fiába futottam bele! A legkevésbé sem akartam vele találkozni. Próbáltam minél nagyobb ívben elkerülni, de ő felém tartott.

-Mit keresel itt? -azzal neki lökött a falnak.

Bevertem a fejemet és nem tudom mi történt, mert elájultam.

 

A Gyengélkedőn ébredtem. Nem tudom, hogy kerültem ide és mikor, de ott voltam. Fred és Greg ott ültek mellettem.

-Sziasztok! -köszöntem nekik.

-Szia! Jól ránk ijesztettél. -mondta aggódva Fred.

-Harry is nagyon megijedt. -mondta Greg.

-Harry? Mikor volt itt Harry? -kérdezte nagyra nyílt szemekkel.

-Ő hozott ide föl téged. Az egyik folyóson talált rád.

Ekkor jutott eszembe mi is történt.

-Hát persze! Most jut eszembe. Mentem a Bagolyház felé és találkoztam Malfoy-jal.

-Malfoy-jal?

-Igen és meglökött aztán nem tudom mi történt.

-Hát akkor nagyon meglökhetett, mert már három napja itt alszol.

-Három napja?

-Igen! Hermione és Ron is volt már itt.

-Ja és Harry is! -szólt közbe Greg.

Nem hittem a fülemnek. Harry Potter meglátogatott aki az utóbbi napokban csak csúnyán beszélt velem.

-És Hagriddal mi van?

-Á már kiheverte azt a mérgezést. Semmi baja.

-Már tanít is! -szólt közbe Hagrid, aki titokban bejött a gyengélkedőre.

-Hagrid! -mondtam. -Jaj, de jó, hogy újra látlak.

-Én is örülök. -majd elővette hátulról a kezét, amiben egy tál süteményt fogott. -Hoztam neked egy kis sütit. Én csináltam!!

-Nagyon szépen köszönöm.

Nagyon jól elbeszélgettünk Hagriddal és a fiúkkal. Szerencsére Harry nem jött többet szóba. Este felé Madame Pomfrey kizavarta őket és ragaszkodott hozzá, hogy aludjak a gyengélkedőn.

Már sötét volt mikor lépéseket hallottam. Nem mertem megfordulni ezért úgy tettem, mintha aludnék. Mikor úgy gondoltam, hogy elment akkor megfordultam a másik oldalamra és kinyitottam a szemem. Ekkor hirtelen valaki megfogta a nyakamat és elkezdett folytogatni.

Draco Malfoy volt. Annyira szorította a nyakamat, hogy nem tudtam levegőt venni és még beszélni sem bírtam. De ekkor valaki elrántotta és a földre vetette. Míg az a valaki elfordult Draco Malfoy elrohant.

Még mindig köhögtem mikor az a valaki közelebb jött és láttam ki az?