A téli halványan világító nap, mikor bevilágított az ablakon fölkeltem. A tekintettem az ágyam előtt heverő hatalmas ajándék kupacra tévedt. Majd körbenéztem a szobában és láttam, hogy nem álom. A családom ott aludt a mellettem lévő ágyakban.

-Boldog karácsonyt! –mondtam Fanninak, aki már ébredezni kezdett.

-Neked is! –majd siettünk mindketten kibontani az ajándékokat.

Erre a nagy zajra mindenki fölébredt a szobában.

Boldogan téptem le a csomagolópapírt az ajándékokról! Egy zöldcsomagolású ajándékból kiesett egy levél és elkezdtem olvasni:

Ezt most neked adom, mert

Én sajnos már nem sokáig leszek

a Roxfortban. És ezt máshol nem

lehet használni!

Remélem tudod használni!

Kellemes karácsonyt kívánok:

                          Harry

Izgatottan kibontottam az ajándékot és a Tekergők Térképe volt az! Gyorsan elraktam és néztem tovább az ajándékokat. A másik ajándék, ami a kezembe került azt anyától kaptam. Egy nagyon szép póló volt meg a Harry Potter legújabb része! Ennek is nagyon örültem, főleg, mert anyától kaptam.

Nagyon sokáig bontogattam még az ajándékokat, majd mikor végeztünk fölöltözve lementünk a Klubhelységbe.

A Klubhelységben most is, mint minden téli hideg napon lobogott a kandallóban a tűz. Tata és Bandi most sakkoztak, Niki leült melléjük egy fotelbe és nézte őket. Fanni a Legendás Lények és Gondozásuk című könyvvel, amit tőlem kapott karácsonyra, leült a kandalló elé és olvasni kezdte. Anya, Judit, Mama és Ángyika is leültek beszélgetni. Nagyon korán volt és ezért még nem lehettet menni reggelizni a Nagyterembe. Unalmamban fölszaladtam a Bájitaltan házi feladatomért és elkezdtem írni. Nagyon jó volt a családommal együtt ott ülni és látni, hogy jól érzik magukat.

Mikor készlettem a 30 cm-es házi feladatommal, ránéztem az órámra és így szóltam:

-Már 8 óra van! Menjünk le reggelizni. Jó?

Mindenkinek tetszett az ötlet ezért fogtunk magunkat és leballagtunk a Nagyterembe. A nagyterem végében ahol a tanári asztal szokott állni, most egy hatalmas Karácsonyfa állt. Nagyon szépen föl volt díszítve. De mi, nem arra mentünk, hanem a terem közepére ahol, most is föl volt állítva a kerek asztal.

A reggeli után Dumbledor fölállt, hogy bejelentsen valamit:

-Pár szót szeretnék szólni. –mindenki elhalkult és az igazgatót nézte. –Most kivételes alkalomból, délután minden tanuló lemehet Roxmortsba. –körbenézett, majd folytatta beszédét. –Nem véletlenül mondtam, hogy minden! Az elsősök is lemehetnek. Köszönöm, hogy meghallgattatok.

Ezután elhagyta mindenki a termet és sietett a klubhelységébe, hogy készüljön a délutáni kis kirándulásra. 

Mi is így tettünk. Pontosabban csak anyáék, mert én elmentem megkeresni Harryt. Siettem ki az udvarra. Mikor kiléptem a Tölgyfa ajtón az eső elkezdett szemetelni. Sétálok Hagrid háza felé, mikor valaki felsikított a rengeteg felől!

Gyorsan mentem a hang felé, de mire odaértem már nem volt ott senki, csak a földön egy fiola , aminek az alján még volt pár csöpp. Beleraktam a zsebembe és mentem Hagrid kunyhójához. Már javában esett az eső mikor odaértem az ajtóhoz. Harry nyitotta ki az ajtót.

-Szia Harry! Téged kerestelek.

-Szia Brigi! Gyere be.

Harryt követve bementem a kicsinek nem mondható, de barátságos kunyhóba. Leültünk az asztalhoz ahol Hagrid és Harry reggelizett. Leültem egy üres helyre.

-Azt mondtad, hogy engem kerestél. Miért? –kérdezte Harry.

-Képzeld el reggeli után Dumbledor bejelentett, hogy az elsősök meg mindenki kivételesen lemehetnek Roxmortsba.

-Azt nagyon jó!

-Tudom, de én még sosem voltam ott. Lejönnél velünk, hogy megmutasd mi merre van?

-Az a baj, hogy ma nem érek rá. Sürgősen el kell utaznom reggeli után, mert a Minisztérium mondani akar valamit.

-Akkor bocsi, hogy zavartalak.

-Semmi baj, de tudod mit. Kérdezd meg Hermionét. Ő biztos ráér.

-Tényleg Hermione.

Azzal Harry kikísért, de az ajtónál még visszafordultam:

-Harry…

-Igen?

-Nagyon szépen köszönöm a Tekergők Térképét!

-Szívesen! –majd rám nevetett.

Szaladtam vissza a vízben tocsogó fűben a Roxfort felé. Az eső csak esett és esett. Egészen délután 3 óráig míg el nem jött az idő, hogy induljunk. Szerencsére Hermione ráért és eltudott minket kísérni! Mikor kiléptünk az udvarra az égre tekintve egy szivárványt kirajzolódni láttunk.

-Hermione és hogy megyünk el Roxmortsba? –tettem föl neki a kérdést.

-Gyalog. Nincs annyira messze, mint gondolnátok.

Mentünk Hermione után, majd megpillantottuk Roxmortsot!

Mindenkinek tátva maradt a szája mikor megláttuk Roxmortsot.  A kis varázslóházak még kívülről is barátságosnak tűntek.

Hermionét követve mentünk be a kis faluba.

-Nézzétek ott a Három Seprű! –mondta Hermione.

Sok tanár és diák először ide ment be.

-Ott az a Mézesfalás! –folytatta Hermione. –És az ott… -ekkor nevetni kezdett.

-Igen? –kérdeztem tőle.

-… Zonko Csodabazára. Harry, Ron és az ikrek mennyit jártak ide régen.

-Hova megyünk be először? –kérdeztem Hermionét.

-Nekem föl kell adnom most egy levelet, de aztán oda megyünk ahova akartok. Jó?

-Rendben! –feleltük egyszerre.

A Postahivatal előtt vártuk Hermionét. Csak vártunk és vártunk. Majd egy idő után kijött.

-Bocsánat, hogy ilyen sokáig oda volt, de rengetegen voltak bent.

-Semmi baj.

-Na, hova menjünk? –kérdezte.

-Menjünk be a Három Seprűbe mert már tisztára átfagytunk.

-Jó! –azzal mindenki elindult a Három Seprű felé.

A Postahivataltól elég messze volt a Három Seprű. Sok gyaloglás után elértük a kis kocsmát. Oda bent rengetegen voltak. Mi elmentük asztalt keresni, addig Hermione hozott mindenkinek vajsört.

Nagyon jól szórakoztunk egész délután. Volt Zonko Csodabazárában is, egy állatkereskedésben is, ahol Fanni vett a Kokó papagája mellé egy másikat, voltunk a Mézesfalásban is, ahol rengeteg édességet vettünk.

Este vagyorára értünk vissza. A Nagyteremben a mennyezet olyan volt mintha esne a hó, mert kint mire visszaértünk szépen elkezdett esni a hó.

Mindenki leült az asztalhoz. Ünnepi vacsora volt a Nagyteremben, mert finomabbnál finomabb vacsora volt az asztalnál.

Hermionénak meg nekem nagyon furcsa volt, hogy Hagrid nem jött vacsorázni, mert ő ezt soha nem hagyja ki.

És erről még az is eszembe jutott ami reggel történt. Az a sikítás. Nem tudtam elmondjam-e Hermionénak. Végül úgy döntöttem, hogy nem mondom el.

Miután jól laktunk fölmentünk a Klubhelységbe. Odaálltunk mind a kilencen az ablakhoz és néztük a békés hóesést.

Nagyon jól telt ez az este, mert sokat játszott együtt az egész család. Majd miután elfáradtunk elmentünk lefeküdni a pihe-puha ágyunkba!