Nagyon gyorsan telt az idő. Azt a múltkori szörnyet elmeséltem Hermionénak és azt mondta, hogy az egy Vapesz. Nagyon agresszív lény. Mikor fölébredtem örültem, hogy szombat van, mert nem kell tanulni és másnap karácsony.
-Jaj, de jó! –odarohantam az ablakhoz, amit már ki volt nyitva és beleszívtam a téli hideg levegőbe. –Holnap mehetek haza.
Ettől a gondolattól nagyon boldog lettem. Gyorsan felöltöztem és mentem le a klubhelységbe. Fred és Greg még nem voltak itt.
-Ha nincsenek itt hát akkor elmegyek reggelizni. –gondoltam, majd indultam le a Nagyterembe. Nagyon kevesen voltak, még itt. A griffendél asztalnál csak páran voltak. A Mardekárnál meg csak Malfoy van.
-Nem igaz ennek mindig ott kell lennie ahol én vagyok. –mondtam magamban.
Aztán leültem a Griffendél asztalhoz. De ekkor McGalagony professzor szólított meg:
-Varga Brigitta! Jöjjön velem. Az igazgató úr hivatja.
Nem tudtam mit szólni, felálltam és mentem McGalagony után.
Miért hív? Mit csináltam ami nem jó? Piton elmondta, hogy órán miattam veszik le a pontokat a Griffendéltől?
Ilyen kérdések merültek fel bennem míg oda nem értünk a kőszörnyhöz.
-Csokibéka! –mondta McGalagony professzor. –Dumbledor professzor odafönt várja magát.
Majd ráálltam az egyik lépcsőre és az egyenesen felvitt az ajtóig. Mikor beléptem az ajtón Dumbledor professzor ott ült az asztalánál. Odamentem az asztala elé.
-Foglalj helyet. –mondta. –Akkor elkezdtem amit mondani akarok. –bólintottam. –Ugye bár haza szeretnél menni a szünetre?
-Igen, professzor úr.
-Sajnálom Brigi, de nem mehetsz haza a szünetre, mert Tom utóda egyre erősebb és nagyon veszélyes lenne, ha elmennél.
Ekkor egy világ omlott össze bennem. Nem hallgattam tovább fölálltam és elrohantam rohantam és rohantam. Míg nem már teljesen eltévedtem. Mikor kinéztem az ablakon láttam, hogy jó magason vagyok. De egy fényes valamit pillantottam meg ebben a teremben. Közelebb mentem.
-Edevis tükre. –mondtam, majd közelebb mentem.
Magamat láttam a családom körében ott van: Anya, aki rám nevet és integetet, Niki, Tata, Mama, Fanni, Judit, Bandi, Ángyom. Mikor a tükör aljába nézek ott ugrál össze-vissza Tomi és Dani a kiskutyáim. Mikor ezt megláttam könny csordult ki a szememből. De ekkor egy hang:
-Brigi! –Dumbledor volt az.
-Ugye tudod mi ez?
-Igen! Edevis tükre.
-És tudod is mit mutat?
-Az emberi szív mélyének leghőbb kívánságát.
-Ezért te a családodat látod, mert nem mehetsz haza a szünetre. –bólintottam. –Brigi, ne álmokban építs várat. –miután ezt elmondta elment.
Még egy ideig néztem a tükröt aztán elmentem megkeresni Hermionét.De sehol nem találtam. Az egyik ablakban láttam, hogy Harry segít Hagridnak.
-Lemegyek és megkérdezem, hol van Hermione?
Siettem le Hagrid kunyhójához. Mikor leértem odaszaladtam Harryhez és megkérdezte:
-Szia Harry!
-Szia Brigi! Hát te, mit csinálsz itt? –kérdezte nevetve.
-Csak azért jöttem, hogy megkérdezzek tőled valamit. –mond6tam neki komolyan.
-És mi az?
-Nem láttad Hermionét?
-De igen! Lement Roxmortsba.
-Az kár. –mondtam, majd sóhajtottam egy nagyot.
-Miért? Mi a baj? –kérdezte már ő is komolyan.
-Csak el akartam mondani neki, hogy Ddumbledor nem enged haza a szünetre.
-És miért nem?
Leültem az egyik farönkre ami ott volt, Harry meg mellém ült.
-Állítólag Voldemort utóda egyre erősebb és ezért veszélyben lennék otthon.
-Hát sajnálom, de nézd a jó oldalát. Mi itt vagyunk neked.
Aztán a vállamra tette a kezét.
-Harry te veled repülhetnék a Kviddics pályán.
-Hát lehet.
-Repüljünk! Repüljünk! –mondtam neki ezt már vidáman.
-Jó! De ígérd meg, hogy nem leszel szomorú.
-Rendben! –majd ránevettem.
Mentünk a pálya felé és közben beszélgettünk:
-Brigi neked van Kviddics talárod?
-Hát sajnos nincs, mert még a csapatban sem vagyok benne.
-Szerintem az én régi Kviddics talárom jó lenne rád. Elfogadnád, ha neked adnám?
-Hát persze!
-Jó akkor én fölszaladok érte. Te addig ülj be az öltözőbe.
Miközben mentem a Kviddics pálya felé, úgy éreztem mintha nézne valaki. Körbenéztem és mozgást láttam a Tiltott rengetegnél. Nem törődve vele mentem tovább a pálya felé. Beültem az öltözőbe és vártam Harryt. Mikor Harry odaért a kezében volt a Kviddics talár.
-Fúú, de jó!
-Próbáld föl.
Harry kiment és én átöltöztem. Pont jó volt. Mintha rám találták volna ki.
-Nagyon szépen köszönöm. –mondtam Harrynek miután kijöttem az öltözőből.
-Szívesen! Nézd má, pont jó rád.
-Látom!
-Itt egy seprű neked hoztam az öltözőből. –mondta Harry, majd odaadott egy seprűt.
Harry a saját Tűzvillámjára ült föl, én meg amit adott. Nagyon jól szórakoztunk Harryvel. A cikeszt kergettük, Harry kapta el mindig, egyszer meg én akkor is nagy előnyt kaptam. Este fele volt mikor befejeztük a hülyéskedést. Leszálltunk és elköszöntünk egymástól.
-Szia Harry! Még egyszer köszi a kviddics talárt.
-Szívesen. Szia!
Bementem a nagy tölgyfa ajtón és mentem a Nagyterembe vacsorázni. Ott találtam Greget és Fredet.
-Sziasztok!
-Szia! –köszöntek kórusban.
-Azta ezt hol szerezted? –mutattak a kviddics talárra.
-Harrytől kaptam.
-Nem semmi.
-Ja, azt akartam mondani, hogy nem megyek haza holnap.
-És miért?
Ekkor elmeséltem nekik mindent. Mikor fölmentünk a klubhelységbe én nem maradtam ott sokáig elmentem lefeküdni.