Nagyon gyorsan telt az idő, már is eljött a jövő hét mikor találkozok Harryvel, Hermionéval és Ronnal.
Délután Freddel és Greggel bent ültünk a könyvtárban és a leckét csináltuk, de én nem nagyon tudtam koncentrálni az egészre, csak az járt a fejembe, hogy nemsokára találkozok Harryvel, Ronnal és Hermionéval. Egyszer csak Greg töri meg a csendet:
-Felőlem mehetünk, én kész vagyok! Ti? –kérdezte, majd tátva maradt a szája mikor látta, hogy én nem írtam semmit.
-Én mindjárt kész vagyok! –felelte Fred.
-Brigi! Mit csináltál eddig?
-Ültem és gondolkoztam. Nem bírok koncentrálni most a házira.
-Kész vagyok! –mondta nagy vidáman Fred. –Egyszer még megölöm Pitont, hogy ennyi házit ad föl.
Ekkor nagy nevetés tört ki, ezért Madam Cvicker ki is zavart mindket a könyvtárból. Felmentünk a Griffendél toronyba, hogy lerakjuk a könyveinket, majd siettünk Hagridhoz. Mikor lent voltunk már a parkban a Tiltott rengetegnél megláttam azt az alakot akit a múltkor láttam. Nem szóltam Gregnek meg Frednek, mert már el is tűnt. Mikor odaértünk hagrid kunyhójához bekopogtunk. Ekkor Hagrid nyitotta ki az ajtót:
-Sziasztok! –köszönt nagy vidáman. –Harryék még nincsenek itt.
-Hagrid, ugye nem baj, hogy jött Greg meg Fred is.
-Nem baj, legfeljebb több teát csinálok.
Majd leültünk és elkezdtük inni a teánkat és vártunk Harryékre. Egyszer csak kopogtak az ajtón. Hagrid gyorsan fölpattant és sietett az ajtóhoz. Harryék voltak azok.
-Szia Hagrid! –ekkor mind a hárman Hagrid nyakába ugrottak.
–De rég láttalak titeket! –mondta Hagrid könnyes szemmel.
Nagyon jó volt ezt látni. Látni, hogy mennyire hiányoztak egymásnak. Látni, hogy nagyon jó barátok.
-Had mutassam be nektek Brigit és barátait Fredet és Greget. -mondta Hagrid.
Ekkor Harry odalépett elém és a kezét nyújtotta felém.
-Szia Brigi! Ugye? –mondta, majd én is odanyújtottam a kezemet és megfogtam a kezét.
-Igen. Örülök, hogy megismerhetlek. –mondtam ezt már könnyedebbe és mosolyogva. És Harry is rámnevetett. Majd Hermionéval és Ronnal is kezet fogtam. Leült mindenki és elkezdtünk teázás közben beszélgetni.
-Meddig maradtok? –kérdeztem tőlük, majd Hermione adott választ.
-Iskola végéig itt leszünk, mert Lupin professzornak problémái vannak és mi fogjuk tartani vagy közösen vagy felváltva a Sötét Varázslatok Kivédése órát.
-Tényleg?
-Igen. –mondták egyszerre.
-Jaj, de jó. –mondtam, majd felugrottam örömömben.
-Csak, ne ilyen lelkesen. Keményen tartja Hermione az órát! –mondta Ron, majd elkezdtünk nevetni, még Hermione is.
Nagyon sokat nevettünk, miután elköszöntünk indultunk vissza a Roxfortba.
Mikor mentünk a parkon keresztül a Roxfortba már sötét volt és csak a csillagok világítottak. Mikor beléptünk a nagy tölgyfa ajtón mozgást hallottunk.
-Piton! –mondta Greg.
-Gyertek, gyorsan a pince helységbe! –azzal mind a hárman rohantunk a pincehelységbe.
De Piton is a pincehelységbe jött ez volt a pechünk. Majd a legelső ajtó amit találtunk ott bementünk. 117 szoba
Ez volt ráírva arra az ajtóra ahova bementünk. Majd mindhárman nekidőltünk az ajtónak és hallgatóztunk. Miután hallottuk, hogy Piton elment, megfordultunk és neki dőltünk az ajtónak, de ekkor megláttunk valamit. Két nagy fejével, amin fölállt a haja ránknézett és négy óriási kezével elkezdett kapdosni felénk. Sikítozva kirohantunk ebből a szobából és fölrohantunk a Griffendél toronyba. Szerencsére nem találkoztunk senkivel a nagy rohanás közben. Mikor beértünk a toronyba leültünk egy-egy fotelbe és elkezdtünk beszélgetni erről ami az előbb történt:
-Hát ez nem volt semmi! –hüledezett Fred.- Láttátok hány keze volt?
-Igen láttuk, de te csak azt tudod nézni?
-Miért mit kéne nézni? –kérdezte felháborodva.
-Volt mögötte egy ajtó, ami ráadásul nyitva is volt. –mondta Greg.
-Szóval akkor hallottak minket? –kérdeztem.
-Lehet, de nem biztos.
A nagy beszélgetésünk 11 óráig tartott, majd Greg és Fred fölmentek aludni a fiúk hálótermébe. Én elővettem a házi feladatomat amit nem csináltam meg. Leültem a kandalló elé és elkezdtem írni.
Mikor az óra kongott egyet, hogy éjfél van, elaludt a tűz a kandallóban. Gyorsan felkaptam a pálcámat és ezt suttogtam: -Lumos!
Körbenéztem a klubhelységben és a bejáratnál ott állt:
-Draco Malfoy! –mondtam nagyra nyílt szemekkel. –Te meg mit keresel itt?
-Jó látod. –mondta gúnyosan.
-Hogy jutottál be?
-Az nem rád tartozik. Mit kerestél a 117-es szobába?
-honnan tudod, hogy ott voltam? –majd elkezdtem gyorsan gondolkozni. –Hát persze te is ott voltál. Te nyitottad ki az ajtót.
-Halkabban. –mondtam Malfoy.
-Miért?
-Maradj már csöndben. Na mit kerestél ott?
-Hagridnál voltam, mert itt van Harry, Hermione és Ron. És itt lesznek év végéig. Mikor jöttem vissza felém jött Piton és a pincehelységben ez volt az első ajtó amit találtunk.
-Ááá Potter itt lesz és új barátja van. –mondta kismosollyal.
-Ne bántsd Harryt! –ekkor fölemeltem a kezemet, amiben a pálcám volt és felé tartottam.
De ő gyorsabb volt. Nem tudom, hogy milyen varázsigét használt, mert elájultam