Anya még sikítozott mikor odaléptem a madárhoz, hogy elvegyem a levelet.

-NE MENJ ODA!!!!!!!!! –kiabálta anya.

Nem törődve vele elvettem a levelet, majd a madár kiröpült az ablakon. Anya már nem sikítozott, mikor kibontottam a levelet és olvasni kezdtem:

Tisztelt Varga Brigitta!

Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.

Mellékelten megküldjük a szükséges tankönyvek és felszerelési tárgyak listáját.

A tanév szeptember 1-jén kezdődik. Legkésőbb július 31-éig küldjön baglyot nekünk.

                                                                  Tisztelettel:

                                                                             Minerva McGalagony

                                                                               Igazgatóhelyettes

Anya tátott szájjal hallgatta végig a levelet amit felolvastam. Majd én megtörtem a csendet:

-Hát ez nem igaz! Ma van a 13. születésnapom és felvételt nyertem a Roxfortba! Anya ugye elengedsz?

-Hát nem is tudom! –felelte anya.

-Légy szíves! Légy szíves! Ez minden álmom!

-Jó, de ígérd meg, hogy nagyon vigyázol magadra.

-Igen, nagyon vigyázok magamra. –aztán anya nyakába ugrottam örömömben, majd ezt mondtam neki. -De most fel kell utaznunk Londonba a Foltozott Üstbe!

-Az meg mi? És nem megyünk föl Pestre a Westen City-be. Ott akartam neked ajándékot venni.

-A Foltozott Üst az egy vendéglő Londonban és ott lehet bejutni az Abszol útra ahol meg bírjuk venni a szükséges felszerelést. És egyébként jobb lenne, ha ott kapnék valamit szülinapomra.

-Jó de, ha felmegyünk Londonba akkor maradjunk ott pár napot. Szólj Dávidéknak, hogy jöjjenek el velünk. Én addig összepakolok pár ruhát meg fölkeltem Nikit.

Rohanok át Dávidékhoz, majd csöngetek. Egy idő után Dávid nyitja ki az ajtót két nagy ásítás között.

-Szia Brigi! Mit keresel itt ilyen reggel?

-Nincs annyira korán. Reggel 8 van már. Na de nem ez a fontos, hanem az, hogy képzeld el, felvételt nyertem a Roxfortba. Anya nagyon örül neki és indulunk nemsoká Londonba az Abszol útra. Nincs kedvetek eljönni?

-Dehogy nincs, szólok anyának és indulunk!

Dávid szólt Melindának és ők is elkezdtek pakolni. Mi Danit és Tomit a két kutyánkat egy ketrecbe raktuk amiben eltudtuk vinni őket a repülőtérig onnan

meg, Londonig. Dani kutyánk testvére Marci volt aki Dávidék spániele volt. Marcit és Fricit Dávidék macskáját is egy ketrecbe raktuk. Én is hazasiettem elrakni pár fontos cuccomat, hogy minél hamarabb indulhassunk. Elraktam a Harry Potteres könyveimet és egy Discman-t pár CD-vel.

Mikor mindenki összepakolta a cumóját, Jancsi elkészítette az autót és ráakasztott az utánfutót. Az utánfutóra rápakoltuk a bőröndöket, beültünk az autóba és meg sem álltunk a Feri-hegyig. Mentünk, mentünk és közben elgondolkoztam: milyen jó lesz, megtanulok varázsolni meg minden! Majd mikor kinéztem az ablakon már a Feri-hegyet láttam magam elött.

-Megérkeztünk!! –szólt nekünk Jancsi.

Először ültünk repülőn. Nem tudom a kutyáin és egy szem cicánk, hogy viselte az utazást, mert ők a csomagtárolóban voltak. Mikor lenéztem a repülőről már Anglia fölött repültünk.

-Húú, de szép város!! –suttogtam magamban.

Tényleg nagyon szép volt tele szebbnél, szebb épületekkel. Majd egyszer csak landolt a gép. Leszálltunk a repülőről összeszedtük a bőröndöket, táskákat és persze a kutyákat és Fricit. Kerestünk két taxit amivel eltudunk menni a Foltozott Üstig. Mikor találtunk két üres taxit bepakoltunk és beültünk.

Mikor odaértünk a Foltozott Üsthöz mindenki elcsodálkozott csak én nem. Majd megszólalt a taxis:

-Tényleg ide akartak jönni?

-Igen válaszoltam.

Majd kiszálltunk és bementünk.