Reggel mikor fölkeltem ez jutott eszembe: -Már csak egy nap és 13 éves leszek.

  Gyorsan fölkaptam magamra pár ruhát és kirohantam reggelizni a konyhába.

-Szia Anya! -köszöntöttem anyukámat, aki már el is készítette nekem a reggelit. Niki hol van?

-Niki még alszik.

Hát ez hülye kérdés volt. Gondolhattam volna. Niki hétvégén mindig 11 óráig alszik. Leültem anyával reggelizni, majd mikor végeztünk bementem a szobámban egy kicsit olvasni a Harry Potter legújabb részét. Olvasgatom, olvasgatom a könyvet, de egyszer csak, elkalandoztam: Milyen lehet ott lakni? Milyen lehet, ha varázsolunk? Milyen lehetnek a tanárok, diákok? De jó lenne ott lakni, találkozni boszorkányokkal és varázslókkal, varázsolni, igazi varázslényekről tanulni. De ebből a gondolkozásból Niki zökkentett ki mikor berontott a szobámban.

-Mit csinálsz? –kérdezte Niki –Ja már megint ezt a hülye könyvet olvasod.

-Igen, mért baj? –hát erről ennyit, Nikinek ez a véleménye a Harry Potter világról. –Öltözz föl és menjünk át a fiúkhoz.

-Jó, sietek!

Niki gyorsan felöltözött és indultunk is át Dávidékhoz. Mikor csöngettünk Melinda nyitott ajtót, a fiúk anyukája. Anya hétvégén vele és másik szomszédunkkal, Verával szokott kávézni.

-Szia! –köszöntünk neki kórusban. A fiúk itthon vannak? –kérdeztem tőle.

-Igen itthon vannak. Bent játszanak, menjetek be hozzájuk.

Miközben mentünk be Dávidhoz meg Rolihoz találkoztunk Jancsival a fiúk apukájával és a fiúk mamájával.

-Csókolom Mama! Szia Jancsi!

Majd folytattuk utunkat a házba. Mikor beértünk nem ért minket nagy meglepetés: Dávid játszott a számítógépen, Roli meg nézte a YO-GI-OH legújabb részét.

-Sziasztok! –köszöntöttük őket.

-Sziasztok! –köszöntek vissza, de látszott rajtuk, hogy nagyon el vannak foglalva.

Niki odament Rolihoz, én meg Dávidhoz.

-Mivel játszol? –kérdeztem tőle.

-A Re-Volt-tal játszok. –felelte belemerülve a játékba.

-Játszunk valamit amit 4-gyen is lehet. –mondtam nekik, mikor már meguntam, hogy Dávidot nézni.

-Jó, de mit? –kérdezte Niki.

-Hát mondjuk játszunk kiütőt, azt nagyon szeretjük! –jutott eszembe ez a nagyszerű ötlet.

-Jó siessünk!

Dávid gyorsan kikapcsolta a számítógépet, Roli a tévét kapcsolta ki, majd siettünk fölvenni a cipőt. Közben elgondolkoztam, mennyit játszottunk ilyet és rengetegszer én győztem. De ezt nem mindig 4-gyen játszottuk. Sokat játszottunk Misikével is. Mikor készlettünk a cipőhúzással, Roli már nagyban kereste a labdát. Mi is kezdünk segítünk neki, mikor egyszer csöngetnek. Hát ki is lehet az: Misike.

-Jaj, de jó, hogy jöttél. Így legalább többen játszunk.

-Mit?

-Hát kiütőt! –válaszolta Niki.

-Jó, de csak egyet játszok aztán mennem kell.

Mikor Roli megtalálta a labdát, elkezdtünk játszani. Nagyon sokat nevettünk és természetesen ebben is én nyertem. Ránéztem az órámra és:

-Milyen gyorsan elröpült az idő! Gyere Niki nekünk mennünk kell haza kajálni.

Elköszöntünk Dávidéktól és indultunk haza. Mikor beléptünk az ajtón nagyon finom illat csiklandozta az orrunkat.

-Hmm, de jót csinált valaki! –próbáltam viccelődni anyával.

-Nagyon finom lesz Brigi. Mindjárt kész. –azzal anya sietett vissza a konyhába én meg utána.

-Nagyon jót játszottunk Dávidéknál, képzeld Misike is átjött kiütőzni.

-Jó, örül,ök neki, de most hívd ki Nikit ebédelni.

Siettem Nikihez, mert már nagyon éhes voltam és alig vártam, hogy egyek abból a finom ebédből.

-NIKI, GYERE MÁR KÉSZ AZ EBÉD!! –kiabáltam neki.

-Jó mindjárt megyek.

Azzal siettem ki a konyhába. Mikor visszaértem Nikivel a hátam mögött, tele volt az asztal finomabbnál finomabb étellel. A húslevestől kezdve a sültkrumpliig minden volt. Leültünk mind a hárman az asztalhoz és enni kezdtünk. Mikor már alig bírtam mozdulni, úgy tele voltam:

-Köszönöm szépen az ebédet, nagyon finom volt!

-Szívesen! –válaszolta anya.

Mikor bementem a szobámba, bekapcsoltam a NOW 4. angol válogatását és közben olvastam a Harry Potter legújabb részét az ágyon. Annyira belemerültem az olvasásba, hogy álomba merültem. Már csak annyira emlékszem, hogy anya kikapcsolta a CD lejátszót, betakart egy pléddel és egy puszit adott az arcomra.

Reggel arra ébredtem, hogy anya sikítozik a konyhában. Kiszaladok hozzá és mikor megláttam mi van ott nem hittem a szememnek. Egy hóbagoly volt ott és csőrében egy levelet tartott, amire az volt írva:

                                Varga Brigitta részére