Ron lehajtotta a fej�t. Nem n�zett a szemembe.

- Most megnyugodt�l? - k�rdeztem m�rgesen - J�l esett �gy l�tni? �gy l�tni, hogy haldokoljon? - a szemem �sszesz�k�lt - V�laszolj! - �v�lt�ttem az utols� sz�t.

Ron felemelte a fej�t, de m�g mindig nem n�zett r�m. Az ablakon b�mult ki.

Odamentem Ronhoz �s felemeltem a fej�t, hogy a szemembe n�zzen. A tekintet�ben egy cseppnyi megb�n�st sem l�ttam.

- Rendben... - suttogtam b�logatva, mik�zben elengedtem az arc�t - ha �gy gondolod, legyen! - sz�netet tartottam - T�bb� nem ismerlek, Ronald Weasley! T�bb� nem vagy sz�momra senki! - �v�lt�ttem - Senki!

Ron felemelte az utols� mondatra a fej�t �s most � sz�lalt meg.

- Nem v�rom el, hogy megbocs�ss! - sz�lt halkan - Csak azt, hogy �rts meg!

- �rtselek meg?! - k�rdeztem meglep�d�tten - Azt k�red t�lem, hogy �rezzek egy�tt veled? Nem tudod elviselni, hogy nem t�ged szeretlek?!

- Nem! - �llt fel a hej�r�l - Nem tudom elviselni! Egy olyan embert szeretsz, aki a legkev�sb� �rdemli meg!

Nagyon begurultam �s megfordultam, de �szbe sem kaphatott Ron �s megr�gtam az arc�t. � a falnak esett.

- L�tszik, hogy nem volt�l m�g szerelmes! - rivalltam r�, amikor r�m n�zett �s felt�p�szkodott - Az csak �gy j�n! Nem abba lesz az ember szerelmes, aki meg�rdemli! De tudod, mit?! Draco meg�rdemli!

Ron m�r nyitotta a sz�j�t v�laszra, de nem akartam v�gig hallgatni. Kimentem a helyis�gb�l �s felrohantam Draco szob�ja el�, �szre sem v�ve Mr. Weasley �s Harry agg�d� pillant�sait.

Az ajt� el�tt m�g mindig ott volt mindenki. Draco mellett akartam lenni.

                                    *

K�t �ra m�lva az igazgat� j�tt ki Draco szob�j�b�l. �n �lltam fel el�nek.

- Mi a helyzet? - k�rdeztem agg�dva.

- Draco m�g �l! Az�rt nem halt meg, mert Ron nem �rt ehhez a b�b�jhoz. Nem k�nny� ezt a var�zslatot haszn�lni, �gy hogy val�ban hat�sos legyen �s meghaljon t�le valaki. B�r, megvallom �gy is nagyon er�sen hatott a var�zsige. T�ls�gosan is... - hajtotta le a fej�t az igazgat�.

- Rendbe fog j�nni? - �rdekl�dtem tov�bb.

- Nem tudom, Hermione... - vallotta be f�jdalmasan Dumblendore.

- Be lehet menni hozz�? - k�rdezte hejettem is Harry.

- Csak egy ember mehet be, Madam Pomrey k�r�se szerint. �s nem maradhat sok�ig. Amint kij�n Pomrey azonnal lehet menni. - folytatta Dumblendore.

Az igazgat� m�g be sem fejezte a mondand�j�t �s m�r ki is j�tt az �pol�n�.

K�rben�ztem a m�g�ttem �ll�kon. Mindenkin l�ttam, hogy azt akarj�k, �n menjek. Meg�leltem Harryt �s bementem Draco szob�j�ba.

A fi� m�g mindig ott fek�dt az �gyon, ugyanolyan �lettelen�l, mint amikor legutolj�ra l�ttam.

Odamentem az �gyhoz, miut�n f�lretoltam a b�jitalokkal teli gur�that� asztalt.

Let�rdeltem Draco �gya mell�. Ism�t elkapott a s�r�s. Ism�t csak suttogni volt er�m, l�tva Draco �lettelen arc�t.

- Gyere vissza, Draco! - s�rtam - Holnap kar�csony lesz! Nem teheted meg velem, hogy itt hagysz! - szor�tottam meg a kez�t - Hallod?! Szeretlek, Draco! Maradj velem!

Nagy meglep�d�tts�gemre Draco szeme megmozdult �s suttogni kezdett.

- Hermione... - suttogta er�tlen�l - Hermione...

Gyorsan felkeltem �s kinyitottam az ajt�t.

- Fel�bredt! - k�z�ltem boldogan. Mindenki felder�lt. Visszamentem Dracohoz �s megszor�tottam a kez�t.

A fi� m�g nem tudta kinyitni a szem�t, csak er�tlen�l suttogta a nevemet.

- Itt vagyok! - suttogtam vissza megcs�kolva a sz�j�t - Itt vagyok! Maradj velem Draco, maradj velem! Itt vagyok melletted!

Madam Pomprey azonnal bej�tt Dumblendore professzorral egy�tt.

Kik�ldtek a szob�b�l, hogy nyugodtan seg�thessenek Draconak.

Amint ki�rtem Harry nyak�ba borultam �s ott s�rtam. Nem tudtam, hogy mi�rt. Az �r�mt�l, vagy a b�natt�l, hogy er�tlen�l h�vott Draco. Csak zokogtam.