Egy - k�t m�sotperc kellett, am�g felfogtam mindent. Olyan gyorsan t�rt�nt.

Gyorsan odafutottam a l�pcs�h�z, Draco mell�, aki a l�pcs�n fek�dt, a szok�sosn�l is feh�rebb arccal.

Els� dolgom az volt, hogy megn�zzem �l-e?! Tudtam, hogy nagyon kev�s az es�ly r�, de hittem a csod�kban. Harry is oda�rt mell�m.

Nagy csod�lkoz�somra nem s�rtam. Tudtam, hogy most nem szabad! Most nem!

Lupin j�tt le a l�pcs�n rohanva.

- Jesszus! Mi t�rt�nt? - k�rdezte, de nem v�rt v�laszt. Megn�zte a fi� pulzus�t, sz�vver�s�t �s l�legz�s�t.

- �l m�g? - k�rdeztem agg�dva, mivel Lupin gyorsabban n�zte meg a fi� �letfunkci�it, mint �n.

- �l, de alig! - Dracora n�ztem. Arra v�rtam, hogy valamelyik pillanatban  fel�bred �s �t�lel. Hi�ba. - Arthur! - �v�lt�ttt Lupin - Gyere, Harry vigy�k fel a szob�j�ba! - Harry �s Lupin felvitt�k Dracot a szob�j�ba. �n v�gig ott voltam mellett�k.

Lupin �s Harry berakt�k a fi�t az �gy�ba �s Lupin ism�t Arthurt h�vta, aki �ppen akkor �rkezett meg.

- H�vd, Dumblendore professzor, Arthur! - k�rte Lupin - � tudja mit kell tenni!

- Merlin szent szak�ll�ra! Mi a fene t�rt�nt? - k�rdezte.

- Dracot egy hal�los �tok �rte, de m�g �l! - mondtam gyorsan.

Arthur b�lintott �s kiment a szob�b�l.

Lupin le�lt Draco �r�asztal�hoz, Harry az ajt�nak t�maszkodott �n pedig let�rdeltem Draco �gya mell�.

- Gyere, Harry! - �llt fel Lupin - Menj�nk ki! M�r csak v�rni tudunk. - Lupin �s Harry magunkra hagyott.

�n megfogtam Draco kez�t �s a mellkas�ra hajtottam a fejemet, k�zben elt�rtem a sz�ke tincseit haj�b�l.

- Draco! Draco! - sz�l�tottam, suttogva, most m�r nem b�rtam ki s�r�s n�lk�l - Draco! Nem hagyhatsz itt, hallod?! Nem! Vissza kell j�nn�d! Tudom, hogy hallasz! - s�rtam, de csak suttogva tudtam besz�lni - Gyere vissza! Itt kell lenned velem! Nem sok�ra j�n Dumblendore! � tudja mit kell tenn�nk! Draco! Draco! Maradj velem!

Nem b�rtam t�bbet mondani. M�g suttogni sem. Csak s�rtam Draco mellkas�n �s mindig egy szikla esett le a sz�vemr�l, amikor hallottam, hogy a fi� sz�ve m�g dobog.

K�r�lbel�l f�l �ra m�lva kopogtak az ajt�n. Let�r�ltem a k�nnyeimet. Ha let�r�ltem a k�nnyeimet, akkor nem igaz�n l�tszott soha, hogy s�rtam volna.

Dumblendore professzor �s Madam Pomprey j�tt be az ajt�n. M�g�tt�k Lupin �s Harry.

Fel�ltam �s �gy k�sz�ntem.

Lupin elmondta, hogy most jobb lenne, ha kimenn�n�k �s hagyn�nk, hogy innent�l Madam Pomprey �s Dumblendore vegye �t az "ir�ny�t�st".

Harry �s Lupin kivezetett a szob�b�l.

Kinnt, a szoba el�tt v�rt mindenki, kiv�ve Mr. Weasleyt �s Ront.

Sorban, mindenki egy�tt�rz�en meg�lelt.

- Hol van Ron? - k�rdeztem Mrs. Weasleyt, akin l�tszott, hogy nagyon megviselt a dolog.

- A konyh�ban besz�l vele Arthur! Annyira sajn�lom, Hermione! - s�rt - Annyira... nem is tudom, hogy hogyan juthatott ilyen az esz�be! - V�gasztal�an meg�leltem Mrs. Weasleyt �s elmagyar�ztam neki, hogy nem � tehet r�la.

Elindultam a konyha fel�, de Harry megfogta a csukl�mat.

- Ne menj le Ronhoz! - tan�csolta - Jobb, ha most nyugton maradsz! Draco sem �r�lne ennek!

- Draco most nincs itt! Lemegyek Ronhoz! Ha tetszik, ha nem! Vagy velem tartasz, vagy �llj f�lre! - mondtam m�rgesen.

Harry elengedett.

- Menj�nk! - mondta, de l�tszot rajta, hogy legsz�vesebben visszatartana.

Lement�nk a kony�ba, ahhol ism�t csak egy sz�k volt k�z�pen, ahhol Ron �lt.

- Mr. Weasley, k�rem! - sz�l�tottam meg, mire Ron is felkapta a fej�t - Szeretn�k n�gyszemk�zt besz�lni Ronnal.

- Biztos, hogy j� �tlet, ez? - k�rdezett vissza agg�dva Mr. Weasley.

V�laszul b�lintottam.

Harry �s Mr. Weasley vonakodva, de kimentek a helyis�gb�l �s becsukt�k maguk m�g�tt az ajt�t.