Egyik este mikor nem tudtam aludni lementem a klubhelységbe és a még égő tűz a kandallóban vidáman ugrált össze-vissza. De nem csak én voltam vele, hogy nem tudtam aludni, mert a fiúk hálótermeiből kilépett tata és lejött hozzám. Leült a mellettem lévő fotelba. A nagy csöndet én törtem meg.

-Miért nem mondtad meg, hogy varázsló vagy?

-Én sem tudom pontosan… -majd egy kis szünetet tartott. -…de azt hiszem tudom. Voldemort volt az oka.

Nagyot csodálkoztam. Tata is kimeri mondani a nevét.

-Voldemort ott volt Magyarországon?

-Igen! De nem csak ott, az egész világon. Olvastad te normálisan a könyvet?

-Igen! Igen! Azt akarta, hogy az egész világ tudja, majd a nevét és mindenki rettegjen tőle.

-Úgy van! Én is küzdöttem az Aurorok közt Voldemort ellen, de mikor Bandika megszületett lemondtam a varázslásról és normális mugli módjára éltünk Kövegyen. Azért nem teljesen, mert a Reggeli Próféta és a Szombati Boszorkány újságok mindig jöttek titokban.

-De anyáéknak nem küldtek levelet?

-De nekik is küldtek. Csak mamádnak nem tetszett ez az egész varázslósdi és a leveleket eldugta és nem adta oda Szilvinek és Bandinak.

-És Niki miért nem kapott levelet?

-Hát gondolom azért, mert apukádék is muglik voltak.

Egyre több titok tárult föl előttem. Anya is boszorkány lehetett volna szóval ő is tudna varázsolni.

-A pálcádat nem törték el,  mert ilyenkor azt szokták, nem?

-Hát nem mindig én most kivétel voltam valahogy. Nézd még most is nálam van!

Majd kivett egy pálcát.

Ez már kicsit sok volt ezért szépen elköszöntem tőle, adtam neki egy puszit és elmentem lefeküdni.   

Nagyon gyorsan eltelt az idő. Már aznap reggel volt, hogy anyáéknak indulniuk kell. Mindenki csomagolt össze én meg csak figyeltem. Rossz volt ismét elválni azoktól, akiket szeretünk. Majd odamentem Fannihoz.

-Fanni megkérhetlek valamire?

-Persze, bármire.

-Légy szíves, majd ezt a többieknek is mond el a Roxfort Expresszen!

-Jó, de mit?

-Azt, hogy találjatok ki valamit, hogy hol voltatok a téli szünetben. Ne mondjátok el senkinek, hogy a Roxfort létezik. Jó?

-Rendben! –mondta Fanni.

Miután az utolsó csomagokat is lehozták a hálótermekből, elindultunk a Roxmorts mellett lévő kis állomásra. Hagrid hozott nekünk egy Fiákert és avval lementünk egészen az állomásig.

Az állomáson a  vonat hamarosan megérkezik és hozza a többi Roxfortos diákot és ezzel a vonattal viszi vissza anyáékat.

Gyorsan megöleltem mindenkit és adtam még gyorsan egy-egy puszit. Majd anyát újra megöleltem és odanyomtam a kezébe egy pár ajándékot.

-Ezeket nektek vettem. Mindenkinek jut egy-egy.

-Jó!

-De többet vettem, hogy Dávidéknak is adjatok.

Majd megjött a vonat és miután leszálltak a diákok, a csládom meg fölszállt. Elindul a vonat és megy és megy. Anya kihajolt az ablakon és intege. Én meg utána kiálltok:

-SZERETLEK!!!! HAMAROSAN VÉGE AZ ISKOLÁNAK ÉS ÉN MEGYEK HAZA!!!

Integettem neki és ő is integetett, míg egy pontban nem láttuk egymást.

Majd hangos gyerek zsivaj indult el a fiákerek felé.

Én is elindultam velük, de ekkor két kéz fogta meg a vállamat. Megfordultam és két barátomat pillantottam meg.

-Fred!!!! Greg!!!!

-Szia Brigi!!! –szólt a kórus.

Majd az utolsó Fiákerbe beszálltunk. Abban a kocsiban amiben mi ültünk nem volt senki más.

-Milyen volt a szünet egyedül?

-Hát nem fogjátok elhinni, de nem voltam egyedül!

-Mi van? Átköltöztél Harryhez?

-Nem!!!!!

-Na akkor mi?

-Dumbledor elhívta a családomat téli szünetre! Most mentek haza a vonattal!

Frednek és Gregnek majdnem leesett az álluk.

-Hogy mi?

-Mondom elhívta őket Dumbledor. Ja és ez nem minden.

-Mi van még?

-Dumbledor megengedte, hogy lemehessen az egész iskola kivételesen Roxmortsba.

-Persze már!!!

A kastélyban befejeztük közösen a könyvtárban a házi dolgozatokat, ami még nem volt kész, majd a vacsora után elmentünk lefeküdni.